Pocok hatodikos!

Pocok a vakációra ötödikesként ment, de mire eljött az új esztendő, elkezdődött immár a hatodik osztály. Volt izgalom az első reggelen s az azt megelőző néhány napban. A hétvégére próbáltunk minél több programot szervezni azért, hogy eltereljük a figyelmét arról, hogy nemsokára be kell mennie egy idegen iskolába s meg kell ismerkednie egy teljesen új rendszerrel és sok-sok gyerekkel, akik vagy jófejek lesznek vagy nem. Fokozottan éreztem a döntésünk súlyát, lehet emiatt is alszom mostanában olyan rosszul. Mostanig nem voltak az otthoni szálak elvágva a lányunk esetében legalább, de a mai nappal ezt visszavonhatatlanul megtesszük. A kocka el van vetve. Most már csak azért izgultam, hogy kedves közösségre találjon és befogadják mielőbb.

A szívem mélyén persze éreztem, hogy jó iskolát választottunk és hogy ezzel a barátságos, közlékeny, kedves gyerekkel nem történhet semmi baj. Be is igazolódott, amit reméltem, hála Istennek, mosolygós és nagyon boldog 11 évest kaptam vissza délután az iskola udvarán. A tanítóbácsi irtó jófej és vicces, a fiúk lükék mint mindenhol, a lányok pedig befogadták sőt egyikük a szüneteit arra szánta, hogy körbevezesse és bemutassa mindenkinek aki mozog – diáknak és tanárnak egyaránt -, úgy tűnt az a kislány a világon mindenkit ismer és ez egy roppant szép gesztus volt a részéről.

S hogy milyen is a hatodik első látásra? A “Mit vigyünk az iskolába?” kérdésre ugyanaz volt a válasz, mint az első osztályban: tízórait, ebédet, ceruzát, színest, vonalzót, radírt és hegyezőt valamint tornaórára cserecuccot, benti cipőt. Ez annyira valószerűtlennek tűnt, hogy becsomagoltam még egy vászonszatyrot is az iskolástáskába arra az esetre, ha első nap megpakolják a gyereket könyvekkel és füzetekkel (azt olvastam a suli honlapján, hogy a tanszereket az iskola biztosítja – az írószereket is amúgy, de most a vírus miatt fontos, hogy mindenki vigye a magáét), legalább legyen amibe elhozza őket. Utólag kacagom magam, hogy milyen kelet-európai ötlet volt… Kiderült ugyanis, hogy egész nap semmit nem írtak füzetbe és konkrétan nincsenek tankönyveik. A táblánál s fejben számoltak, szóban feleltek a kérdésekre, sokat beszélgettek, feladatlapot oldottak és a házit is lapon kapták, melyet holnap majd vissza kell vinni. Zeneórán zenéltek, igazi hangszerekkel, mindenkinek jut szintetizátor és/vagy gitár és azon tanulnak. Jövő hétre fejhallgatót kell vinni azért, hogy ne zavarják egymást gyakorlás közben. Még egy szimpatikus elem volt a “mit hozz az iskolába” listán, mégpedig az, hogy vigyen a gyerek könyvet magával. Pocok listától függetlenül az első amit bepakolt az épp aktuális olvasmánya volt, de hogy ezt külön írják, az nagyon jó hozzáállás. A könyvtárazás kötelező, van egy órájuk a héten, amit a könyvtárban töltenek olvasással, könyv-válogatással. Minden héten cserélik a hazahozott (és kiolvasott) könyvet. Ez a program minden évfolyamon létezik, lassan megszoktuk már, hogy az olvasni még egyáltalán nem tudó Kisti minden csütörtökön új könyvvel tér haza. Figyelnek arra, hogy a szintjének megfelelő angol nyelvű könyvet adjanak a kezébe, melyet egy hetünk van (f)elolvasni. A két hetes vakációra két könyv érkezett. A Kicsinek még arra is van gondja, hogy holmi mese helyett természettudományi gyerekkönyvekkel állítson haza, mert azokat Apával nagy móka végigtanulmányozni.

Azért is vártam, hogy elkezdjük a hatodik osztályt, mert reméltem, hogy Pocok majd alaposabban be fog tudni számolni nekem a hétköznapi eseményekről s el tudja mesélni, hogy milyen valójában az iskola. Kisti szűkszavúbb (az a tipikus “Mit csináltatok ma? Áááá, semmit…” fajta gyerek), de most kivételesen okkal, mert meggyőződésem, hogy a körülötte történő dolgok egy részét tényleg nem érti. Ma például hazajött ezzel az óriási (A2-es méretű) lappal, s amikor megkérdeztem, hogy mit csináltak, akkor azt felelte, hogy fogalma sincs… Miss Karen magyarázott, ő meg majdnem elaludt. Na… legalább a megkülönböztetett figyelmet megkapja s a testi épségére ügyelnek délután 2-3-ig… aztán idővel csak ragad rá is valami. Remélem minden esetre, hogy ezentúl majd több részletben fogok tudni beszámolni a norvégiai iskolai kalandjainkról.

Egy hozzászólás Új írása

  1. bikmakk szerint:

    Nagyon élvezem a beszámolót, jó látni, hogy másutt mi is van…jó lenne pár ötletet átvenni itt is. Könyvtárazás? lassan már a diákok azt sem tudják mi az hogy könyv…arról nem is beszélve, hogy mennyire fontos a táblánál szóban felelés, beszélgetés, fejben számolás…pont a minap beszéltük, hogy de jó lenne ha már a diakok fiatal korban megszoknák a közösség előtti beszédet, gondolataik megfogalmazását, s az önálló gondolkodást. Egyetemen már nagyon kijön ezek hiánya, pláne aki olyasmivel szeretne foglalkozni…és ezek ha egyszer berögzülnek, gátakká alakulnak, nagyon nehezen küzdhetők le, és akár álmokat tesznek lehetetlenné, nehezen elérhetővé…uh nagyon örülök, hátha ebbe az irányba halad az K-európai oktatás is…:))) I love it: “A táblánál s fejben számoltak, szóban feleltek a kérdésekre, sokat beszélgettek, feladatlapot oldottak és a házit is lapon kapták, melyet holnap majd vissza kell vinni. Zeneórán zenéltek, igazi hangszerekkel, mindenkinek jut szintetizátor és/vagy gitár és azon tanulnak. Jövő hétre fejhallgatót kell vinni azért, hogy ne zavarják egymást gyakorlás közben. Még egy szimpatikus elem volt a “mit hozz az iskolába” listán, mégpedig az, hogy vigyen a gyerek könyvet magával. Pocok listától függetlenül az első amit bepakolt az épp aktuális olvasmánya volt, de hogy ezt külön írják, az nagyon jó hozzáállás. A könyvtárazás kötelező, van egy órájuk a héten, amit a könyvtárban töltenek olvasással, könyv-válogatással. Minden héten cserélik a hazahozott (és kiolvasott) könyvet.”

    Kedvelik 1 személy

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.