Álomutazó

Utolsó pillanatban kaptam fel a fejem, hogy az ünnep majdnem eltelt s ezeket az előadásokat csak akartuk megnézni, jegyet viszont nem vettünk. Így aztán ma került sor az Álomutazóra, mely a tegnapi A Játékkészítőnél sokkal jobban tetszett mindenkinek. Ha valamilyen oknál fogva választanod kell a két darab között, mert nem tudod megnézni mindkettőt, szerintünk ezt válaszd. Még Kistinek is tetszett – egy része.

Ez a darab sokkal inkább összeszedett volt, s a szerzőknek sikerült kiküszöbölniük a sztárokat felvonultató üres érzést, mely A Játékkészítőt szénakazallá változtatta. Az Álomutazó minden karakterének igazi, követkető, többször felbukkanó szerepe van, a történetnek van eleje s vége, de közepe is – persze azt gondolnánk, hogy ez természetes, de lám, mégsem az. A cselekményszál kevésbé mesés, sőt a szülők számára is elgondolkodtató: a folyamatos időhiányra kitalált hatékonysági megoldás végül kiöl minden olyan dolgot a mindennapokból, amelyek miatt érdemes lenne élni s a lelkes vállveregetések közepette ez fel sem tűnik senkinek. A végkifejlet szerint több időt kell szánni a gyerekekre és ne sajnáljuk az olyan fölösleges tevékenységekkel töltött órákat, mint az olvasás, az alvás vagy a pihentető semmittevés.

Ismét egy kisfiú lesz a hős, Szabó Győző immár teljesen belesimult a cuki kisállat szerepébe és a végén boldog lesz a Karácsony. Közben ismét remek dalokat hallunk kitűnő előadók tolmácsolásában. Személyes kedvenceim az álomkészítők. A szereplők teljes listája itt látható. Ennél az előadásnál is úgy éreztem, hogy élőben látni teljesen más hatású lenne. A Rippel-fivérek produkciója például alig jött át a videón, mert egy zenés jelenet közben zajlott, pedig egészen biztosan nagyon látványos volt.

Örülök, hogy ez volt a programunk a mai estére és külön hálás vagyon az online jegyekért, melyek nélkül bizonyára nem láttuk volna az előadást, hiszen karácsonytájt sosem vagyunk Budapesten. A darab mondandója pedig eléggé elgondolkodtató volt így az új esztendő hajnalán: rajtunk áll, hogy a következő évet mivel töltjük ki, mennyire leszünk hatékonyak s mennyi idő jut a családra és egyéb haszontalan dolgokra. Nem gondolnám, hogy évtizedek múlva az ikonikus magyar musicalek sorában fogják számon tartani az Álomutazót, de egyszer mindenképp megéri megnézni, hogy milyen jól áll Keresztes Ildikónak a boszorkányszerep.

Pocok kedvenc dala az előadásból.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.