Az utóbbi héten mindenki az időjárás előrejelzést leste s hamar rá kellett jönnünk, hogy kár az idén fehér Karácsonyról álmodni. Persze ez a legkisebb gond a világon, miközben oly sok minden van, ami miatt hálásak lehetünk, de a talpunk alatt ropogó hó… azért is lenne olyan fontos, mert a gyerekkorunkat hozná vissza s valójában ez az, amit az ünnep alatt sokan keresünk. Egy hang, egy érzés, egy pillanat, amely eszünkbe juttatja, hogy milyen volt gyerekként megélni az igazi varázslatot.

Aztán ma reggel erre a látványra ébredtünk. Mivel a sűrű havazás délutánig sem maradt abba, alig vártuk, hogy beleszökhessünk a vízhatlan ruháinkba s kimenjünk hógolyózni. Előkerült az otthoni szánkó is, hiszen hamarosan már több mint tíz centi hó lepte az egész környéket. Még utána is, amikor már átfagyva, bentről néztük a sűrű havazást majd a fehér tájat, alig hittünk a szemünknek s mindegyre rácsodálkoztunk a kilátásra. Mióta Osloban lakunk, még sosem volt itt lent a városban ilyen gyönyörű időjárás, Európa többi része pedig tíz fokos tavaszi, esős időben ünnepel. Igazi ajándék volt ez a számunkra, s épp úgy örvendtünk neki mi is, mint a gyerekek.

Ha kint nem is volt barátságos az időjárás, azért a legtöbb ismerősömnek igazi szép ünnepe volt. Ezt leginkább onnan tudhatom, hogy a Facebookot ismét elárasztották a karácsonyfás képek. S magam sem tudom az okát, de idén kimondott örömmel lapoztam ezek között a fotók között, mindegyre azon vettem észre magam, hogy mosolygok egyik-másik kép láttán. Tarthatna egy kicsit tovább ez az Karácsony.