Mondanám, hogy hová is repült ez a hat esztendő, de pontosan tudom a kérdésre a választ. Nem egy szempillantás volt, mint ahogy gyakran sóhajtani szoktuk, hiszen millió szép emlékkel gazdagított bennünket érkezése óta ez a csodálatos főkópé nagyfiú. S a rengeteg kaland, pillanat, mosoly és ölelés mégis időigényes dolog. Alig várom a következő sokszor hat esztendőt, mert élmény vele minden perc. Kedves, bátor, barátságos, igazságos, talpraesett legénnyé cseperedett a mi Kistink az elmúlt hat évben, és én minden nap elolvadok, valahányszor megölel (egyre ritkábban… nyilván előbb-utóbb ciki lesz már). Minden nap meglep a szorgalmával, mellyel számára valóban nagyon nehéz iskolás feladatokon türelemmel felül tud kerekedni.

Nagyon hálás vagyok, hogy az anyukád lehetek, drága Kistim! Isten éltessen sokáig!

Kisti idei tortája maximális koprodukció. A csokitortát én sütöttem az ünnepelt kívánságára, s a marcipángombócokat is én festettem meg, a díszek készrematatása viszont Pocok és az Apukája tegnap éjféli keze munkája. Jelenleg nálunk is tombol az Among Us őrület, a gyerekeknek az a legnagyobb jutalom a házi feladatok után, ha játszhatnak a barátaikkal pár kört. Az alap szakkifejezéseket tehát nekünk, szülőknek is hamar meg kellett tanulni. Egyre gyakrabban mondjuk immár valamire, hogy nagyon SUS! 😀 Végül is egyedi kis tortánk lett, ami Kistinek nagyon-nagyon tetszett. Az egyetlen szomorúságunk, hogy nem oszthatjuk meg senkivel. Egész héten lesz csokitortánk, juhé!

Mára a programot Kisti szervezte s a kívánsága az volt, hogy szeretne havat lapátolni. Felkerekedtünk hát az őszi időjárásból, utaztunk fél órát a metróval, és erre szálltunk le. Csodás napunk volt, összejártuk az összes le nem taposott havat a környéken, térdig gázoltunk a friss lepelben és közben folyamatosan havazott. Ez a könnyen elérhető havas vidék Oslo eddig felfedezett csodáinak egyike.