Karácsonyi vásárok Osloban

Van ám hagyománya az osloi karácsonyi vásárnak, a covid azonban a helyi ünnepi terveket is áthúzta, olyannyira, hogy a legutóbbi hírek szerint a szilveszteri tűzijáték is elmarad. Na nem érdeklődés híján, nyilván, csak ezzel is el akarják kerülni a tömegek indokolatlan összeverődését.

Osloban amúgy állítólag a vásáros felhajtást november első felében megkezdik már, hanem a kínálat idén igencsak kiábrándító: néhány étel-ital áruson kívül nemigen lelhető fel más. Van egy hagyományos körhinta és egy csoda-magas csúszda, és persze az ünnepien kivilágított óriáskerék, mely minden szelfinek tökéletes hátteréül szolgál… S bár első alkalommal, amikor végigjártuk (5 perc alatt) a házikók sorát, a gyerekek kedvéért kiálltuk a churros-sort, valahogy ez nem fog a hagyományos karácsonyi hangulatunk részévé válni – amúgy meg kicsi az adag és nevetségesen kevés hozzá a Nutella. Utólag derült ki számunkra, hogy ez a vásár jelentősen potenciál alatt kapott engedélyt csak. Talán jövőben megláthatjuk majd, hogy milyen is szokott lenni, amikor igazi pompájában ragyog. Egyelőre a ki-bejáratnál kötelező a pedálos fertőtlenítők használata, a maszk viselése és a távolságtartás pedig, bár nehézkes, szintén nem elkerülhető odabent. Van továbbá két beszélő szarvasfej, melyek úgy is irtó szórakoztatóak, hogy egyetlen szavukat sem értjük. Nagyon jó lenne tudni, hogy miről folyik köztük a párbeszéd. 🙂

Oslo környékén olvastam 1-2 kisebb, kézműves-programokkal is egybekötött vásárról, de ezek tömegközlekedéssel megközelíthetetlenek a Google Maps szerint. Nem csoda tehát, hogy amikor a postaládánkban találtunk egy szórólapot, mely a szomszéd negyedbeli templom karácsonyi vásárát hirdette, azonnal eldöntöttünk, hogy meg kell néznünk miről is van szó. Az külön pozitívum volt, hogy templomi környezetbe mehettünk, nagyon hiányzik mindannyiunknak az a megnyugtató érzés, amikor átlépi az ember a templom-udvar kapuját. Múlt szombaton volt az esemény, s alább mellékelek pár fotót. Közben elmesélem, hogy milyen kalandban volt részünk.

A templom egy lakótelep tetejében van, s az egész környék úgy néz ki mint valami békés nyaraló-övezet, csodálatosan nagy zöldterületekkel, teraszokkal, közösségi terekkel és persze pazar kilátással a környező hegyekre. Még egy síugrósánc is jól kirajzolódik a távolban. Ha nem díszítette volna a homlokzatát egy minimalista ámde óriási kereszt, nem is jöttem volna rá, hogy megtaláltuk a templomot. Az egész inkább hasonlít egy restaurált istállóra, vagy legalábbis valamilyen melléképületre, semmiképp sincs jól megszokott templom formája, a központi részén ráadásul kávézó üzemel, terasszal, péksüteményekkel, pizzával. A világ második legjobb forrócsokiját szolgálják fel, de mégis… a helyszín talán kicsit furcsa, nem? Ennek ellenére el tudom képzeni, hogy szép bevételt-kiegészítést jelent az egyházközségnek az, hogy ilyen helyiséget működtet s a környéken nem lévén konkurenciája, az ott lakó családok számára is jól fog, hogy van a közelben egy hely, ahol friss péksütiket árulnak.

A vásár maga a templom udvarán és a környező zöldövezetben volt felállítva. Venni lehetett helyben sült palacsintát, hagyományos krumplis lepénybe göngyölt virslit, cukros almát, lehetett sütni pillecukrot, volt egy-két kézművestermék, árultak virágot, fenyőfát és aprított tűzifát. S a kör itt be is zárul. Nézegettük is, hogy megint nem az a hagyományos vásár, amelyről álmodoztunk… mégis úgy gondolom, hogy sikeres rendezvény lehetett, mert rengeteg helyi család megfordult ott és olyan kellemes, beszélgetős hangulat volt, mint amilyen egy-egy óvodai esemény után szokott lenni a Cserealja udvarán. Mélyről törő nosztalgia fogott el, nagyon rosszul esett, hogy senkit nem ismertünk…

Persze ha már megmásztuk a dombot, akkor nem szerettünk volna üres kézzel távozni… mégis majdnem ez történt, hiszen minden asztalkánál a norvégok körében roppant népszerűségnek örvendő Vipps applikációval lehetett kizárólag fizetni, melyhez jelenleg nekünk még nincs hozzáférésünk. Tehát konkrétan hiába is volt pénz a zsebünkben s a kártyánkon, a gyerekeknek egy palacsintát sem tudtunk volna venni. Épp lógó orral visszafordultunk, mikor eszünkbe jutott, hogy a kávézóban biztosan el kell fogadniuk a bankkártyát… s így sikerült, hogy megpihenhettünk a teraszon a bundás székeken és elkortyolhattunk egy-egy adag kávét/forrócsokit s mégis nem hiába ballagtunk olyan sokat.

Lassan beletörődünk, hogy idén egyszerűen elmaradt az igazi karácsonyi vásár. First world problem lévén szégyellem magam a gondjaimért, és ígérem, hogy nem is emlegetem többet a témát. Kivéve még egyetlen bejegyzést, mert van még valami, amiről úgy érzem, hogy muszáj írnom neked. Jövő héten. 🙂

2 hozzászólás Új írása

  1. Reka szerint:

    Szinte minden problema amink van, first world problema. Attol, hogy mashol haboru van meg neked nem lesz jobb. Es mindig lesz akinek rosszabb, szerencsere nem verseny es nincs monopoliuma senkinek a szomorusagra. El tudom kepzelni, milyen hogy hianyzik az otthon, hianyzik a hangulat… en is sokszor igy erzek es az elejen kulonosen nehez. Arrol ne is beszeljunk, hogy fckcovid. 😐

    Kedvelik 1 személy

    1. szerendipity szerint:

      Igazad van! Hazajuttok az ünnepre?

      Kedvelés

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.