Hol a legjobb az expatoknak?

Az utóbbi időben, főleg a választások miatt, egyre jobban ízlelgettem ezt az “expat” kifejezést, s kezdem megszokni. Igaz, hogy az első asszociáció számomra a John Wick-féle excommunicado volt, de a szó veszteséggel kapcsolatos asszociációján lassan már túltettem magam. Gondolhatok persze én bármit, attól mi még expatok vagyunk s vélhetően maradunk, pár évig még, bármennyire is inkább szépítenénk a kifejezést.

Létezik csomó olyan weboldal, mely igyekszik a magunkfajtáknak minél több segítséget nyújtani abban, hogy minél zökkenőmentesebben meg tudjuk tervezni az egyik országból a másikba való költözést. A moverdb.com például egyik tanulmányt a másik után teszi közzé arra vonatkozólag, hogy ha majd lejár a covid, és ismét útnak indulnának az emberek, akkor tudják pontosan, hogy merre érdemes keresgélni.

Ebben a cikkben például összegyűjtötték, hogy külföldiként mely városokban a legjobb lakni. Itt Oslo a 13. helyen végzett világszinten, de az hogy Madrid a nyerő, egészen meglepő számomra. Néha tényleg szívesen lecserélném a buszmegállóban fagyoskodást a sziesztával… arról nem is beszélve, hogy spanyolul elboldogulnék, legalább érteném amit mondanak, de ez a norvég nyelv még sokáig nagyon idegen lesz számomra. Budapest valami miatt a lista legvégére került s ez nekem nagyon igazságtalannak tűnik és megkérdőjelezteti egyúttal a tanulmány megalapozottságát, bár az oldal alján bemutatják a metodológiát.

Ugyanezen cikk szerint Norvégia a legbiztonságosabb helyszín azok számára, akik expat költözést fontolgatnak. Ez bizony jó hír számunkra. A konkrét közbiztonsági helyzetről egyelőre még nem sokat tudok saját tapasztalatból írni, de egyelőre nem lopták még el semminket, sőt amikor leszálltam a buszról nyitott hátizsákkal, megszólítottak, kedvesen, hogy csukjam esetleg be. És azt is látom, hogy egészen kicsi, Pocoknál jóval fiatalabb, gyerekek használják teljesen magukban a tömegközlekedést, váltanak járműveket és mennek egyedül vagy bandában, de felnőttek nélkül iskolába. Nem tudom melyik másik fővárosban van ez még így… én otthon még évekig nem engedtem volna Pocokot egyedül járkálni a városban, itt viszont el tudom képzelni, hogy ha elkísérem a legközelebbi metrómegállóig, akkor onnan egyedül elrobog az iskoláig, amelynek a bejárata tíz méterre van az ottani megállótól. S pusztán azért érezném, hogy ez így rendben van, mert minden család hasonlóan jár el, hiszen rend szerint legfeljebb 1-2 felnőttel találkozom a megállóban, amikor Kistit viszem vagy hozom s azok is egészen kicsi gyerekeket kísérnek. Figyelembe véve, hogy ez az iskolába-jövés-menés minimum szürkületben, de leginkább sötétben zajlik, remélem, hogy tényleg nem lesz semmilyen rossz tapasztalatunk a norvég közbiztonság tekintetében. Később erről még beszámolok.

Szerinted mikor jött el az ideje annak, hogy a gyerekeink kezét elengedjünk? S honnan tudjuk, hogy most van az az idő?

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.