November folyamán járta be a közösségi médiát ez a videó, melyben egy norvégiai asszisztensnő bemutatja, hogy milyen a jelenlegi helyzet az állami kórházban, ahol dolgozik.
Meg is bámultuk mi is, hogy talán, ha bajba kerülnénk, lehet hogy nem volt rossz választás ez az ország s né, milyen tiszta és rendezett mindent. Igazán civilizált. Amilyennek lennie kellene mindenhol. Szinte semmit nem tudunk még a norvégi egészségügyi rendszerről, az expat csomagunknak köszönhetően biztosításunk mindannyiunknak van, de ezen felül még felfedezésre vár, hogy baj esetén mi is az eljárás, ezért nem tudok egyelőre, s remélem még sokáig, első kézből az erre vonatkozóan adatokkal szolgálni.
Megjelent aztán december elseje tájékán egy sokkal szörnyűbb videó, az otthoni, resicabányai kórházban uralkodó gyomorforgató állapotról, mely aztán szintén bejárta a világot. Egy magyar nyelvű összefoglalót az Origon itt olvashatsz. Igen, látszik a kórház zsúfoltsága, alulfinanszírozottsága, az évtizedek óta esedékes felújítások teljes hiánya és a munkaerő-hiány is nyilvánvaló. Ezeket tudjuk és értjük. A román rendszer ilyen s változni nem fog.
Amit azonban nem tudok megérteni semmilyen módon az a mocsok, amit egyes képeken látni lehet. Nem igaz, hogy nincs elég takarító-személyzet a kórházakban. Az ilyen tuti nyugdíjas állami munkahelyekért óriási a gyúródás s legtöbbször csak befolyással lehet őket megszerezni. A takarítóknak egy dolguk van, kórházban, iskolában, bármilyen egyéb hivatalban: az ő dolguk, hogy tisztaság legyen. Érdemes néha betérni egy-egy iskolai mosdóba is, szörnyű mocskos a napnak bármely szakában. Így volt ez a mi időnkben és így van ez a gyerekeink idejében is. Semmi kétségem afelől, hogy így marad az unokáink által látogatott iskolákban is. Egyszerűen nincs orvosság a rendszerre, az emberi kényelmességre, az állami fizetés által nyújtott ellenszolgáltatás nélküli biztonságérzetre. Nem tudom az okát, hogy miért van a mocsok, de embereket fizetnek azért, hogy ne legyen és mégis van. A kórházakban ez elfogadhatatlan kellene legyen és mégis elfogadott. Meddig? Most azt a resicabányai igazgatót jól megkövezték, s meg is büntették, sokra ezzel nem mentek. Konkrétan semmire sem mentek vele. A videót érdemes megnézni, egy híradóból kiragadott részlet, román nyelven.
Véleményed szívesen olvasom. Szólj hozzá, alább!
Erre sajnos nincsenek szavak…hihetetlennek tűnik és mégsem az..és a szomorú az, hogy ez Európában van. Mi lehet máshol? Amúgy a WCs hasonlat kiváló..ennyire nem érzik az emberek, hogy a fizetésért meg kéne dolgozni, bármennyi is legyen a fizetés. S hogy mi lehet mögötte…szerintem leginkább a társadalmi berendezkedés meg hozzáállás…s ebből a spirálbol nem tud kitörni a minden szinten egyre jobban eluralkodó egoizmus miatt…
Nem azt mondom, hogy ideális a helyzet, de a Coronavirus alatt a takarítónőnk óránként letörli a kilincset…ha kell ha nem, ugyanis a mi ajtónk mindig nyitva áll…:)))Ettől függetlenül nagyon értékelem! 😀
KedvelésKedvelés
Magyarország azért más kategória. Akik ott éltek, sokszor nem érzékelitek, mert mindenhol lehetne jobb is. De Romániához képest fényév még mindig. Hiába zárkóztak fel az átlagfizetések, a mentalitás nem is lehetne otthon nyomorúságosabb. Kilátás sincs jobbra, nem született meg még az a többségi réteg, aki ezt ki tudná harcolni. Nem a pénzen múlik sok minden. Ugyanakkor tény, hogy egy korrupciómentes országban, ahol az emberek s a cégek az adójukat becsülettel befizetik, bármennyire magas is legyen az, az államnak több pénze van gazdálkodni s átforgatni a tanügybe és oktatásba az erőforrásokat. Van itt azért egy lefele tekergő végtelen spirál, s pont emiatt nem látom a változás szelét.
KedvelésKedvelés