Hogyan kerestünk lakást Osloban

Három fronton zajlott az albérlet keresése és a pályát nehezítette a tény, hogy minél többet vacakolunk vele, annál később kerül egy helyre a család. István szeptember közepétől Norvégiában volt már (tíz nap karanténnal kezdte a kalandot), és akkor indulhatott haza, amikor aláírta az albérleti szerződést azért, hogy legyen ahová költöznünk. Első – naiv – gondolatom az volt, hogy mégiscsak fővárosban keresgélünk, tuti lesz miből választani. Mint oly sok egyéb, otthonról hozott gondolatomról azóta kiderült, ez is meglehetősen távol állt a gyakorlati igazságtól.

Logikus gondolatként, azzal kezdtük, hogy felállítottuk a szempontok listáját, mely alapján elkezdhettük a keresgélést a finn.no weboldalon. Ez a norvégok egyetlen érdemben használható, mindenféle hirdetést összesítő adás-vételi keresőmotorja. Lakásra, munkahelyre, autóra, és mindenféle használt és új ingóságra használják országszerte. Az első keresések lefuttatása után nyilvánvalóvá vált, hogy bajban vagyunk: Oslo nagyon apró főváros meglehetősen limitált bérlakás-kínálattal. Bár a lakásra magára vonatkozó elvárásainkat próbáltuk a legszűkebben tartani (legyen elég tágas, hogy elférjünk négyen, legyenek benne bútorok, hogy azt lehetőség szerint ne kelljen hozni/venni első körben – végül ezt is lefaragtuk annyira, hogy legyen benne elég ágy mindenki számára és legyen konyhabútor – és legyen terasza, ehhez a gondolathoz én ragaszkodtam makacsul, és hab a tortán opció volt, hogy minél közelebb legyünk a tengerhez – ha már tengerpartra költözünk…), a fő szemponttá a kerület vált, ahová költözni tudunk, figyelembe véve István munkahelyét (mely jövőre költözni fog és csak körülbelül tudni, hogy hová) valamint – a legfontosabb – az iskolát, mely könnyen megközelíthető kell legyen. Itt aztán ezerfelé ágazott a történet, mert sokáig nem volt világos még az sem, hogy milyen jellegű iskolába fognak a gyerekek járni. A lehetőségek hiányáról egyszer külön írni fogok, elöljáróban elmondható viszont, hogy az egész lakáskeresést visszavetette két héttel a gyerekek iskolahelyzetéből fakadó bizonytalanság, mely korábban elképzelhetetlen idegbaj-mélységekbe vezetett. A szokásos heti kickbox edzésemre (jaj, hogy hiányzik…) minden nap szükség lett volna a feszültség levezetésére. Végül mikor már tudtuk a suli címét, a Google Maps tömegközlekedéses füle volt az alapvető referenciánk: a lakás nem lehetett több mint 35 percnyi útra, mert nekem ezt a távot évekig napi kétszer oda-vissza meg kell majd tennem a gyerekekkel reggel és délután. Fél órára szerettük volna szűkíteni az utat, de egy lakás sem volt elkérhető ekkora távon belül, amire legalább egy fél bólintást is tudtunk volna ejteni.

A lakásokat az interneten kerestem, Istvánnal megbeszéltük a lehetőségeket, végül leszűkítettük két opcióra, melyeket meg is tudott nézni. A költözésünket segítendő, az expat ajánlat része egy ú.n. “relocation agent” szolgáltatása, aki az ügyintézésben egyengeti az utunkat. Azért az enyhe túlzás lenne, hogy “vörös szőnyegen” érkezünk Norvégiába, de kétségtelen, hogy a nulláról induló honfitársaink helyzetéhez képest ezek az apró segítségek nagyon sok időt és energiát tudnak spórolni. A keresésben is segített, véleményezte a lakásokat, ő is keresgélt és tippeket küldött és végül is neki köszönhetjük azt is, hogy ez a mostani csodás lakásunk horogra tudott akadni, mi ugyanis korábban csak a bútorozott lakások között nézelődtünk, ő viszont javasolta a “részben bútorozott” opciót és ez által megkétszereződött a lista, amelyből tudtunk válogatni, miközben az alapvető berendezési tárgyak itt is a rendelkezésünkre állnak.

A két meglátogatott lakás közül a mostani volt az egyértelmű győztes, és nagyon kevés vacillálás után, mert nyilván nem a “tökéletes” kategória, de azt talán sosem találtuk volna meg, szóltunk is, hogy kérjük. Persze a történetnek itt messze nem volt vége. Egy hét idegtépő várakozás következett, míg a tulajdonos a hozzá juttatott ügynökségi adatok után végre eldöntötte, hogy elfogad bennünket, kiadja nekünk a lakását. Emlékszem, hogy Pocokkal épp úton voltunk valamerre, amikor István üzent s az út közepén összeölelkezve ugrálva örültünk. Sok napi feszültség szabadult fel abban a pillanatban. Egy hónap után végre István is hazajöhetett és elkezdődhetett a pakolás hosszadalmas folyamata. Az expat-csomag része lett volna egy “szétnéző utazás”, melyet számomra biztosítottak volna annak érdekében, hogy el tudjuk dönteni, családilag, hogy jövünk-e s hogy pontosan lássuk, hogy hová jövünk. Erre az útra a koronás helyzet miatt nem kerülhetett sor, ősszel már élt az azóta még szigorúbbá vált karanténkötelezettség. Így a csomagolás az idegenbe félig-meddig vakon tapogatózás volt. Mesélek majd erről később.

Végezetül összefoglalnám a friss, saját tapasztalaton alapuló, osloi lakáskeresési tudnivalókat:

  • http://www.finn.no a kiindulási pont.
  • A Google, pontosabban a Google Translate, konkrétan a legjobb barátod. Eddig soha nem is használtam a Chrome oldallefordításos opcióját, mert sosem jártam olyan weboldalon, melynek a nyelvén ne tudtam volna olvasni. Miért is tettem volna? Szeptember óta napi szinten használom az oldal-fordítási funkciót. Azt tapasztaltam, hogy értelmesebb a szöveg, ha magyar helyett angolra fordíttatom, de életmentő volt ez a lehetőség. Hogy is boldogultak előtte az emberek?
  • Osloban a lakások általában nagyon kicsik. A hálószobák száma a szobák számával egyezik meg a helyi terminológia szerint, tehát a 2 bedroom-ként (soverom) hirdetett lakás az egy nappali és egy háló. A 3 bedroom általában egy nappali gyakran egy légtérben a konyhával, egy háló, ahol elfér egy franciaágy és egy szekrény valamint egy gyerekszoba, amelyben kimondottan csak egy egyszemélyes ágynak jut hely – otthon kb. a kamra lenne ekkora. Nagyon kell figyelni a négyzetméterekre és a leírásokra, ugyanakkor a fényképek is árulkodók tudnak lenni. Ez utóbbiak általában nagyon jó minőségűek, jól lehet utánuk igazodni.
  • Az albérletek otthoni szemmel nézve nevetségesen drágák. Bár a bérleti díj általában tartalmazza a hideg-meleg vizet, a fűtést és az internet-kábeltévét, el kell fogadni sajnos, hogy a családok jövedelmének legnagyobb részét a lakhatási költségre kell kiadni. Számolgatni viszont mindenképp kell sajnos, mert a kaució jelentős összegre rúg. Úgy tudsz nekiindulni a lakáskeresésnek (és úgy tudod belőni a kezdeti költségvetésed), hogy indulásból a számládon kell legyen az első havi bérleti díj és tovább három (!) havi bérleti díj kauciónak, melyet a szerződés aláírásától számított egy héten belül át kell utalnod egy közös számlára, melyhez a tulajdonos csak az engedélyeddel férhet hozzá, de amelyet visszakapni csak az elköltözésed után fogsz. Ugyanakkor nem ritka, hogy a bérleti szerződés feltételeként egy évig nem mondhatod fel a szerződést, így érdemes megfontolni, hogy a lakás ne egy “míg jobbat nem találok megfelel” típusú opció legyen, hanem egy olyan hely, ahol legalább 12 hónapig lakni fogsz (tudni).
  • Viszonyításképpen mondom: ezer euróért jó esetben 30-35 négyzetméterig tudsz terjeszkedni, ezek a lakások nem alkalmas beosztásúak családok számára, viszont egyedülállóknak vagy pároknak megfelelő választás lehet. Ha nem gond az ingázás, érdemes Oslo környékén nézelődni, az infrastruktúra nagyon profin kiépült, a lakásárak pedig jelentősen csökkennek, ha húsz-harminc kilométernyit elindulsz valamelyik irányban. Vidéken a helyzet még jobb, ha nem ragaszkodsz a fővároshoz, mindjárt felére faraghatod a lakhatási költségeidet.

Ha bármilyen egyéb ötleted vagy tipped van lakáskeresés témában, írd meg hozzászólásban, biztosan tanulni fogunk belőle! Számunkra ez volt az első alkalom, hogy családilag, gyerekekkel, költöztünk és már az is furcsa volt, hogy saját lakás után most ismét egy főbérlő szabályai után kell igazodni. Csomó fölösleges kört futottunk, pusztán idegeskedtünk apróságokon, és csomagolni is lehetett volna több ésszel. Tanuljunk egymástól. 🙂

Költözni gyerekekkel...
Photo by cottonbro on Pexels.com

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.