Nem titok, de nem is tettük közhírré (értsd: NINCS óriási dobpergéssel hirdetett “új lakhely – OSLO” című bejegyzés a Facebookon, és nem is lesz), hogy november elején elköltöztük Marosvásárhelyről.
Ahhoz képest, hogy erre a lehetőségre nyitottak vagyunk majdnem 15 éve, elég későn csapott meg bennünket a mehetnék egy megfelelő állásajánlat formájában, mely lehetővé teszi István számára, hogy már ne kelljen a világ (egyik) legveszélyesebb munkakörében dolgoznia – erről a bizonyos munkakörről ide kattintva sok mindent megtudhatsz (1:35-nél válik személyessé a link alatt található videó). Az új szerződés szakmai előrelépés számára, teljesen irodai programmal, mely remélhetőleg biztosítani tudja számunkra a mókuskerék-szerű monoton családi hétköznapokat, melyekről több mint tíz éven át hiába álmodoztunk.
Ehhez csak annyit kellett tennünk, hogy elfogadjuk az ajánlatot, felforgatjuk a gyerekek életét, teljesen, és otthon hagyunk, 2.500 km távolságban, mindent és mindenkit akit szeretünk, épp a tomboló covid közepén, melynek köszönhetően azt sem tudjuk előre, hogy mikor is tudunk legközelebb hazamenni vagy vendéget hívni. Nahát.
Egészen laza őszi két hónap van a hátunk mögött, azt már biztosan sejted. Nyilván nem gondoltam, hogy könnyű lesz áthelyezni a mindennapokat egy olyan országba, amelynek a nyelvét nem beszéljük és a kultúráját nem ismerjük, de amilyen mélységeken sikerült üggyel-bajjal átevickélni, azokat leírni nagyon nehéz. Nagyon sok mindent tanultam, értékes élettapasztalat volt a költözés folyamata és arra gondoltam, hogy apránként megírom a különböző aspektusait, melyekre mindig emlékezni akarok ilyen vagy olyan oknál fogva. Elöljáróban csak annyit, hogy a “doboz” szó hallatán a hideg is ráz. Remélem, hogy ideiglenes állapot.
Mikor költöztél legutóbb? Szívesen olvasnám a vicces, édes-keserű élményeket, ha van időd, oszd meg velem hozzászólásban. 🙂
Kölcsönvett Kincsek 
Mi március közepén írtuk alá a szerződést az első saját házunkra egy másik, közeli településen. Május közepén kaptuk meg a kulcsokat. Nem kell rajta sok dolgot csinálni, mégsem haladunk vele. Én arról álmodoztam, hogy már a nyarat ott töltjük, de a cél az volt, hogy szeptemberben, amikor Balázs kezdi az iskolát, már ott lakjunk. Nem jött össze. Nincs szaki, aki csinálná, ha valaki elvállalja, később simán visszamondja. Most, november elején úgy éreztük, végre sínen vagyunk, erre 2 hetet ültünk karanténban. Az az álmom, hogy legalább a karácsonyt már ott ünnepeljük, de tudom, hogy ez sem fog összejönni. Hónapok óta dobozolunk, amit átvittünk, azt is vissza fogjuk lassacskán hozni, pl. ma a téli cuccainkat. Úgy érzem, sose érünk a végére. Nem is tudom, mi lenne, ha egy másik országba települnénk át, de lehet, még az is gyorsabban menne, mert legalább megbízhatóbb emberekkel lenne dolgunk.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nagyon örülök! Gratulálok az új ház miatt! Türelemjáték a felújítás. Mesterember pedig sajnos egyre kevesebb akad. Mind külföldön dolgozik aki teheti, azt hiszem. Családban volt olyan most a nyáron, hogy kifedték a házat az ácsok és arra sem mentek az új tetőt feltenni hetekig, mert mindenfele volt elvállalt munkájuk, aztán a logikai sorrend nekik mindegy volt csak annak nem az, aki vár rájuk… Nagyon jól fog esni majd az újban, sajátban lenni. Megéri várni. Remélem, hogy kevés bosszankodás vár most már rátok.
KedvelésKedvelés
A doboz szótol engem is kiver a víz! 😀 Mi egy hete pakoltuk ki az utolsó dobozt…:)))nagyon jó érzés volt! 😀 a négy év varsói kitérő nem segített..:P remélem nektek jüval hamarabb összejön! 😉
KedvelésKedvelés
Az utolsó doboz végére értünk múlt hét végén, de még mindig nincs konkrét helye mindennek. A kekszes dobozt folyamatosan teszem jobbról balra. :)))) A törülközőknek sehogy sem ideális a helyük. A fürdőszobai fiókokat állandóan pakolom ki pakolom be semmi nem esik kézre. Az elején vagyunk még az útnak… Jó, hogy megérkeztetek! Pont gondoltam rád annak kapcsán, hogy a lengyel szöveget megérteni első körben neked sem lehetett könnyű…
KedvelésKedvelés
Mi az a csalad voltunk, aki soha nem tervezte, hogy elmegy. Aztan a korulmenyek arra kenyszeritettek, hogy menjunk. 2019 januarban koltoztunk Svajcba, es most mar csak azt banjuk, nem jottunk hamarabb.
KedvelésKedvelik 1 személy
Mennyi idő volt megszokni az új helyet? Nyelvet kellett-e tanulni? Mi tetszik a legjobban? Gondolom a híres nyugalom és békesség… ezt vágyom én is felfedezni. 🙂
KedvelésKedvelés
Mi egy kisvarosba koltoztunk, 11 km Zurichtol es nagyon szeretjuk. Olyan falusi hangulata van, a gyerekek egyedul, gyalog jarnak iskolaba. Igy 2 ev utan is kicsit az az erzesem, hogy szabadsagon vagyunk. Megszoktuk, de az otthon szorol meg mindig Kolozsvar jut eszembe. Nyelvet a fiam es en tanultunk es tanulunk, o oviban kezdte, igy az idei iskolakezdes nem volt olyan nehez szamara. Az iskolaban kap plusz nemet orakat. A legjobban a nyugalom tetszik. Nem sietunk sehova, mindenre van idonk, minden mukodik. Sokkal tobb idot toltunk a termeszetben, hihetetlen mennyisegu turaut van, mi szinte minden hetvegen kirandulunk es meg mindig rengeteg helyen nem jartunk.
Persze arnyoldalak is vannak. Az emberek kedvesek, udvariasak, de nehez barati kapcsolatot kialakitani. Minden nagyon formalis es szervezett. A gyerekek szulinapi bulija fix 1,5 ora, pontosan kell erkezni,beadni a gyereket, aztan, ha lejar az ido es nem mentel utana, siman kirakjak, hogy most szepen haza kell menni. Nekunk nagyon hianyzik a csalad es baratok, a spontaneitas, az hogy csak ugy elmehettem kavezni a barataimmal, ha kedvem volt, nem kellett hetekkel elotte beprogramozni. Nagyon elterjedt az egykeresos csaladmodel, a kornyekunkon a legtobb anyuka nem dolgozik. En nemreg fogtam neki munkat keresni es nem konnyu.
Akkor is, ha az eleje nehez, eletunk egyik legjobb dontese volt! Sok sikert nektek, kitartast, mindig kialakul!
KedvelésKedvelés
Nagyon köszönöm az értékes hozzászólásod s hogy megosztottad velünk a történeteteket! Hasonló békésséget érzek itt is, bár a főváros bolondériája kicsit benne van a levegőben. Azt hiszem általánosíthatunk, a jobban szervezett országokra mind érvényes, amit leírtál. Azt hittem csak kelet felé létezik a “kultúrsokk”, de nem volt igazam. Kocka a fejem. nagyon élvezem a szervezettséget. Egyelőre ez pozitívum. 🙂
KedvelésKedvelés