Sosem mondtam le erről a blogról, emiatt nem is zártam be. Az volt a szándékom, hogy újrakezdem az írást, amint lehet, amint megtalálom az időt. Időszakosan, naponta többször is eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne erről vagy amarról írni, máskor hetekig eszembe sem jutott ez a lehetőség. A munkám folytán a napom jelentős részét számítógépképernyő előtt töltöm és írok. Sokat. Leveleket, szövegeket, mindenféle iratokat, a laptopom kopott billentyű-felirata tanúskodik arról, hogy miért is nem volt kedvem irodai órákon kívül ismét feléleszteni a képernyőt az elmúlt néhány évben.

Az utóbbi hónapokban azonban a blog gondolata folyamatosan felütötte a fejét. Itt is ott is régi olvasókra bukkantam, akik felemlegették, hogy milyen jó is volt, amikor “velem” kezdhették a napjukat. Téma éppen lenne bőven. Szerencsére a wordpress felületre való belépéshez az adatok még megvoltak, de a platform jelentős változásokon ment keresztül. Emiatt a következő időszakban a blogom külalakján is tükröződni fognak majd az új lehetőségek s a kísérleti fázis.

Vágjunk bele ismét együtt, remélem, hogy velem tartotok az úton.