Forever Living Products – Clean 9 méregtelenítő program

Ekkor:

Igen, tudom, hogy a méregtelenítés teljes folyamatának az életbevágósága csak urbán legenda. A rendszeres mozgásnak köszönhetően jó esélyt látok arra, hogy visszanyerjem a versenysúlyomat, úgy egy-két év alatt, és látom is már az eredményét a kitartó munkának, mégis elfogott a türelmetlenség. Ezt a programot sokan ajánlották, az internet is tele van sikertörténetekkel, úgyhogy engem a bélbolyhok rendberakása momentán egyáltalán nem hat meg, a beígért centikben mérhető változás viszont annál inkább motivál. Úgy gondoltam, hogy 9 napig bárki bármit kibír, ezért nagy erőkkel belevágtam mindjárt Húsvét harmadnapján, csak előbb még kinyírtam a mákos bejgli utóját.

Forever Living Products Clean 9 csomagNulladik nap

A csomag így néz ki, jó nehéz. Tele van nem túl finom forever-es termékekkel. Elvileg szinte mindent tartalmaz, amire a szervezetednek 9 nap alatt szüksége van, táplálékkiegészítők formájában. Az igazi étel mennyisége, amelyet a következő bő egy héten konkrétan el fogok fogyasztani, elhanyagolható. Ezt még igazából nem fogtam fel szerintem. De mindegy is, itt van a pakk, el kell fogyasztani szőröstől bőröstől. Útmutató szerint.

Első nap

A reggelim 3 kapszula és egy bő decinyi aloe gél sok-sok vízzel. Mondják, hogy az első két nap a legnehezebb, de ezt már tízkor érzem, amikor annyira korog a gyomrom, hogy a kolléga is megmosolyogja a szomszéd asztalnál. Tanúsíthatom, az csak szöveg, hogy a szervezeted igazából nem éhezik, mert minden tápanyagot megkap, csak azért akarnál folyton enni, mert ez gyarló emberi szokás. Hát a pocakomban zajló vasfedő-koncert mélységesen megcáfol minden elméletet. Fáj az éhség, de egy-egy pohár víz segít. Tízóraira még egy aprócska zacsi rost-port is bele lehet keverni, ez ugyan nem finom, de legalább nem is szörnyű. Apropó szörnyű. Töretlen a népszerűsége ennek a csodatevő aloé gélnek, de én mostanig nem kóstoltam. Hát, kegyetlen. Nem is kegyetlen. Egyenesen emberkínzás! Nem is sejtettem, hogy léteznek ilyen nagyon szörnyen keserű dolgok a világon. forever joostPedig én a kávét cukor nélkül iszom. ugh! Kapható ugyan hozzá nevetségesen drágán egy ilyen aprócska “ízesítő” csepp, amely némelyest enyhít a kínon, de elég sokat kell belőle tenni a shot aloéhoz, hogy igató legyen, és tartok tőle, hogy hamarabb elfogy mint a 9 napom. És még így is nagyon rossz, ráadásul az állítólagos ananász ízt nem is érzem benne.

Ebédre a reggeli adagot meg lehet még fejelni egy csoki- vagy vaníliaturmixszal, mely elkészíthető akár szójatejjel is, végre egy kis kalória. Amúgy a csokishake nem rossz csak nagyon édesítő-ízű és mű. Pont fél órára “lakom jól” tőle. Délután négykor nem hiszem el, hogy a nap hátralévő részében tényleg semmi tápértékkel rendelkező dolgot már nem ehetek. Két nagy adag szójatejes kávé még ideig-óráig elkábított nap közben, de hatkor már megettem a Kistinek szeletelt alma felét, nyolckor pedig végtelen élvezettel elmajszoltam a tányérján maradt háromnegyed fasírtot. Még soha fasírt ilyen jól nem esett. Pedig nem is szeretem a fasírtot.

Vacsira újabb pirulák és a csodás gél, és arra is gondoltak, hogy nem fekszünk ám a tyúkokkal. Mikor tíz után már megint nem látok az éhségtől, még következhet egy adag aloé. Összeszámolni nehéz volna, hogy hányszor ültem ma a vécén. A rengeteg víz s ki tudja még mi miatt… Jelentem: a szervezetem mosódik.

Közben tornázni kötelező, amit ugye most nem kellett a program kedvéért külön bevezetni lévén, hogy járok már minden hétköznap, de ma úgy éreztem, hogy hiába is mennék el, mert semmi erőm nincs az pedig nagyon kemény torna. De hogy ne maradjon mégse el teljesen, elvégeztem itthon a T25-ből egy hasizom részt. A végén már alig mozogtam. Nem voltam fizikailag rosszul, de ez az erőtlenség, kóválygás és hogy mindenhol ételt látok magam előtt… Vajon miért is csinálom? Reggel meg kellett méretkezni kilóban és centiben. Hát ha ebből lesz valami a kilenc nap végére…

A holnapi étrend pont ugyanez. Utána kicsit enyhül tán, akkor már lehet napi egy normális étkezést bevezetni. Szombaton lagzi, na az élmény lesz… Még nem bántam meg, hogy belefogtam, de ez a mai nap kellemetlen volt.

Második nap

Nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy az ember szervezete ilyen rövid idő alatt bármihez is hozzászokna, mégis történhetett valami tegnap óta, mert az éhségérzetem jelentősen csökkent. A délelőtt folyamán ugyan egyszer rázendített a gyomrom, de azt leszámítva nem éreztem soha pusztító étvágyat. Mégis azért ez az állandó űr a hasamban szokatlan és meglehetősen kellemetlen. Nagyon nehéz a célt szem előtt tartani, miközben az irodában a konyhaasztal roskadozik a sok finomabbnál finomabb húsvéti és szülinapi sütitől. Ma még egy doboz ilyen Lambertz kekszet is behozott valaki. Kegyetlenség. Nyeltem jó nagyokat.

Ugyanazt tudom elmondani, amit a tegnap: amíg az ember dolgozik és egyébre koncentrál, addig nem olyan vészes a dolog. A délután itthon sokkal nehezebb. Vacsira ettem egy almát. Nem az éhség, inkább az erőtlenség miatt. Zsibbadt volt minden végtagom. Ugyanis elcammogtam ötre jóga órára, hogy legyen valami alacsony intenzitású mozgás erre a napra is. Aztán helyben derült ki, hogy Insanity-t tartanak nem tudom, hogy miért. Én meg egész nap nem ettem semmit és alig vánszorogtam. Azért harcoltam magammal rendesen… de a végére már semmi erőm nem maradt semmire. Igazából már az elején sem volt semmi erőm semmire. Utólag visszagondolva, nem volt olyan rossz érzés rájönni, hogy lehet feszegetni a határokat, de közben kétszer megpördült körülöttem a világ.

Végül is ezzel megvolt a két nehezebb nap… kihívtam hát a mérleget este egy optimista párbajra és a szinte-szinte kettő teljes kiló mínuszban elég volt motivációnak arra, hogy messziről elkerüljem a kamrát és éjfélkor még betoljam az utolsó előírt aloé shot-tot. Ez a Joost cucc tényleg nem olyan rossz. Csak tegnap túl keveset tettem belőle a gélbe. Tíz nyomattal már jól eltompítja a szörnyű keserű ízt. Persze így nem biztos, hogy kitart majd a program végéig…

Harmadik nap

Ma már csomó mindent lehetett enni. Reggelire shake-ket, ebédre shake-ket, vacsira nem túl sok bolognai spagettit sok zöldséggel. Közben mindenféle bogyókat. Nem voltam egyáltalán éhes. Egész nap. Igaz, hogy a turmix mandulatejjel erősen édesnek tűnt és elég rossz ízt hagyott a számban, és az űr a hasamban állandósult, és este a leánybúcsún csak én koplaltam egyedül mert tíz utánra már nem maradt szabad kalóriapotenciálom, de ez csak kilenc nap és úgy érzem, hogy haladok.

Negyedik nap

Elképesztő ez a program. Délután kettőkor fejeztem be a reggelire kiírt adagomat. Arra gondoltam, hogy amikor elkezdek megéhezni, akkor iszom meg/veszem be a következő dolgot a listáról, de sosem éheztem meg. Állandósult viszony a szomjúságom, bármennyi vizet meg tudnék inni. Ma gyakorlatilag sokkal kevesebbet ettem mint az első két napban, mégsem korgott a hasam. Délután elmentem táncra úgy, hogy egész nap csak háromszáz kalóriányi cucc volt bennem és nem éreztem szédelgősnek magam. Este magamba erőszakoltam egy kis húst paradicsommal, mert eszembe jutott, hogy az ilyen kúrák csak akkor szoktak működni, ha a napi minimumot azért elfogyasztja az ember. Íme a bizonyíték: lehet pirulákon élni. Az első két nap tiltakozott a szervezetem, mégpedig hangosan. Ma már nem kérte az ételt. A nadrágszíjamon újabb fél lyuknyi távolságot lehetne szűkíteni és érzem, hogy az eddig fix farmerem kezd libegni itt-ott. Ezek után nem fogom abbahagyni a programot. Csak holnap lagzi… érdekes lesz.

Ötödik nap

Az esküvő… a menüt mintha az én diétámhoz szabták volna. Persze nem a fájó szívvel mellőzött csokitortáról beszélek, de a főétel és a vacsora is grillezett hús, flekken volt, amit nyilván nem a ropogósan illatozó krumpli-körettel, hanem a környéken összes káposzta-savanyúságának a társaságában fogyasztottam el igen jóízűen. A zene pedig olyan szuperjó volt, hogy a napi mozgást simán kiváltotta a fergeteges buli. Na így lehet esküvőn fogyókúrázni. Hétvége lévén, s a komótos készülődés közepette ma nagyon hiányzott a tisztességes reggeli nekem. Tudtam, hogy a programban nem a hétköznapok jelentik majd a nehézséget. Ma nem ittam csak 1 shake-ket, reggelire, mert mikor éjfélkor hazatántorogtunk Pocokkal (anya-lánya buli volt, nálunk ez már csak így működik…), akkor nem akartam még azt is betolni csak azért mert muszáj. Remélem, hogy nem lesz belőle gond. Mérlegre nem állok, de a lagziban akadt komoly udvarlóm, ha már így páratlanul tébláboltam… miután lepattintottam kedvesen, jól kihúztam magam… nahát, más is látja. 😉

Hatodik nap

Általában vacsira igyekszem hagyni a napi egy tisztességes étkezést, de a vasárnapi ebédet azért illik elfogyasztani. A vadas mártást azonban spagetti helyett friss salátalevelekre tettem s úgy ettem meg, így megengedtem magamnak a húslevest laskával előtte. Éhséget sosem érzek, de állandóan szomjas vagyok. Mintha egy konstans kiszáradás-közeli állapotban lennék, porzik a nyelvem. Gondolom ez valami mellékhatása lehet valamelyik bogyónak, mert igazán nagyon sok vizet iszom. Látványosan kisebb a derekam, és remélem, hogy ez nem csak képzelődés. Mivel hétvégén nem tartanak tornaórát a 18-asban, ezért ma T25-re folyamodtam megint. A gyerekekkel együtt csináljuk mindig, Pocok ugrál mellettem és kommentál, hogy a néni a videón nem úgy csinálja mint te Anyaaaa (thaa… a kockahasú néni…), Kisti pedig alagutazik a lábaim között miközben a guggolásokat végzem. Nagy buli az élet.

Hetedik nap

Ma rossz napom volt. Foghatnám a hétfőre is, de nincs értelme. Délelőtt fáradt voltam és kedvetlen. Azt állítják, hogy a hetedik napra megjön a sok energia és szuperül fogom érezni magam. Közben éhes voltam egész délelőtt és hiányzott minden motivációm. Aztán elég sokat lendített a jókedvemen délután s kötelező havonta esedékes méretkezés tornán, ahol kiderült, hogy fogytam 3 kilót és 8 cm-t derékból. Nahát. Csak épp a fekvőtámaszokhoz zéró erőnlétem maradt és az egész óra nem ért ma semmit. Legyen ez a mélypont.

Nyolcadik és kilencedik nap

Mínusz kilókkal elég király az élet, csak elegem van már az energia teljes hiányában lebonyolított napokból. Közben pedig nem kellene nyavalyogni, mert eredménye van a kihívásnak és ugye a kilóharc az örökké nehéz. Kezdem úgy érezni, hogy kibírható volt az egész, végül is itt állok, két lábon, egyszer sem ájultam el, még a gélt is meg tudtam inni csellel, és hogy klassz lenne évente kétszer végigcsinálni. 9 nap nem a világ. Úgy nézem ez a doboz kell ahhoz, hogy az ember fegyelmezetten hozzáálljon a céljaihoz. Ugyanakkor kicsit szégyellem is magam miatta. Mi az, hogy ilyen gyenge az akaraterőm?! Tudom jól, hogy nem a szigorú diétában, hanem az egészséges étkezésben van a kulcs, és hiszem, hogy családilag is jó úton haladunk. Ég és föld a különbség például aközött, ahogy 5 éve főztem és a jelenleg tálalt ételek többsége között. Rengeteg finom de nem épp hagyományosan magyar recept épült be a mindennapjainkba miközben az alap-hozzávalók is jelentős reformon mentek keresztül. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy mi lehet a csel, amivel rá tudnék igazán és örökre kattanni a napi intenzív és jelenleg olyannyira utálatos mozgásra. De ez már egy másik bejegyzés témája lesz.

A C9 program szerintem nehéz, de eredményes, viszont nagyon drágának tartom. Nem is tudom, hogy kinek merjem jó szívvel ajánlani. Nagy reformokat nem hozott az életembe,  pedig ígér egyet s mást: nem változott meg az anyagcserém, nem kattant át semmi a fejemben, nem “reszetálta” a szervezetemet. A mínusz 3 kiló de főleg a 2 lyuk az övemen boldogsággal tölt el, de nem vagyok olyan erősen büszke magamra azért, mert ez mégsem teljesen az én érdemem. Meg fogom találni az örömet a sportban, az lesz aztán a sikersztori!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.