Új kedvenc dalunk – Avagy hogyan szerettem meg én a Pokolgép muzsikáját

Még nincs 8 éves a kislányom, de megértem, hogy ő szerettetett meg velem egy dalt, és nem fordítva, mint ahogy eddig mindig történt. Nem véletlen, hogy mindkét gyerekem Coldplay rajongó. Persze ez a történet sokkal hosszabb, és bonyolultabb. Nem is lehet kacskaringómentes az a valami, ami eljuttatott engem a Pokolgép dalok hallatásához (és vezetés közbeni döngetéséhez). 

Az egész cirka egy éve kezdődött, amikor kedves barátaink meghívtak egy unplugged privát koncertjére Rudán Joe-nak. István épp itthon volt, ezért kizárólag a társaság miatt boldogan mentünk, az elhangzó dalok közül viszont legfeljebb 2-3 volt ismerős, kicsit. Nem titok, hogy sosem voltunk rockerek, de a minőségi zenét értékeljük. Szóval azt nem látom, hogy első sorban valaha is csápolva buliznánk, de egy pohár bor mellett ücsörögve már a legvadabb számokat is szívesen meghallgatnám. A zene öröméért.

Azóta még voltunk két másik Rudán-koncerten is, különböző hangulatban teltek, de mind egyedi élmény volt. A legutóbbin egy cédét is vettünk, István még dedikáltatta is, azóta az megy a kocsiban. Fület simogató dalokkal van tele. Amint Pocok meghallotta az első számot, azonnal elkezdte dúdolni, és csak pislogtunk az Apjával, mikor kiderült, hogy a teljes szöveget tudja kívülről. A korábban említett barátaink ugyanis szintén állandóan ezt a cédét hallgatják a kocsiban és az a pár alkalom, amikor Pocok velük utazott, elég volt ahhoz, hogy megismerje és megszeresse épp ezt a dalt. Azóta folyton kéreti ismételni, és már mi is szeretjük. Kerestem volna egy videós, akusztikus verziót a Youtube-on, de be kell érjük most ezzel. Valami miatt nem tartozik a legnépszerűbb nóták közé ezek szerint. Pedig… hallgasd csak!

Rudán Joe – A hegyeken túl

Máshol jársz már, még hosszú az utad,
Túl a hegyeken, hol jövőd, múltad elfogad.
Kémlelő szemek űznek egyre tovább,
A tűz még idegen lángja nem melegít át…

Ha a hegyeken túlra érsz,
Ahol láncot szakít a varázs.
Célhoz értél, ne menj tovább!

Vágyad visszahúz, de a kényszer taszít,
Egy szertefoszló kép, mely gyógyult sebet felszakít…
Repít a képzelet, talán lesznek csodák,
A múltad itt hagyod, várni nincs értelme már…

Ha a hegyeken túlra érsz,
Ahol láncot szakít a varázs.
Célhoz értél, ne menj tovább!

Máshol jársz már, még hosszú az utad,
Túl a hegyeken, hol jövő múltat elfogad.
Kémlelő szemek űznek egyre tovább,
A tűz még idegen lángja nem melegít át…

Ha a hegyeken túlra érsz,
Ahol láncot szakít a varázs.
Célhoz értél, ne menj tovább!

Ha a hegyeken túlra érsz,
Ahol láncot szakít a varázs.
Célhoz értél, ne menj tovább!
Célhoz értél, ne menj tovább…

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.