Nagyon szeretem az idei telet. Még mindig nem az a szüleink régi képein látott, derékig ér a hó és márciusig el sem olvad-típusú hideg évszak, de az előzőekhez képest ez most mégiscsak tisztességesen megdolgozott a nevéért. Karácsony óta alig volt plusz fok, a mínusz tíz inkább jellemző, így az akkortájt lehullott s azóta némileg kibővült hólepel sok helyen még teljes díszében megvan. A városban is! Az előrejelzéseket látván marad is még egy ideig. Elég utálatos dolog reggel kocsit kapirgálni (az erre szánandó időt sosem tudom belekalkulálni a hajnali rutinba ezért mindig futunk) és beülni a fagyba és úgy egyáltalán, végigmenni az utcán lefagyott orral, de ruha van hála Istennek jó sok és vastag, csak elő kell venni és magunkra kell rétegezni. Sokkal jobban szeretem ezt, mint a “sosem hull a hó és túl meleg a bundás bakancsom” című nem is tudom minek nevezzem lagymatag teleket, amelyekhez az utóbbi években volt szerencsénk. Bárcsak most már mindig így lenne…