8. házassági évfordulónkra

Amióta négytagúvá bővült a családunk nagyon körülményesen indulunk el otthonról. Ez nem azt jelenti, hogy inkább begubózunk, de mindig figyelembe kell venni, hogy ott ahová megyünk ne nézzék rossz szemmel a lármát, ne legyen túl sok a törékeny dolog és főleg lehetőleg ne kelljen senkhez sem alkalmazkodni, mert a napi programunk teljesen kiszámíthatatlan. Nehéz volt ezt megszokni azok után, hogy az öt éves, dackorszakból kilépett Pocokkal már meglehetősen rugalmas volt az életünk. Mégis csak így kerek már számunkra a világ, ezért sokáig hajtogattam: én a gyerekek nélkül nem is tudom jól érezni magam, ha valahová elmegyünk nélkülük, akkor mindig azon agyalok, hogy ezt vagy azt ők is mennyire élveznék és milyen gonosz vagyok, hogy kihagytam őket belőle.

Mégis a házassági évfordulónk táján elkezdtünk arról álmodozni, hogy mennyire klassz lenne egy reggel úgy ébredni, saját ritmusban és egymásra csodálkozni, hogy nahát, te is felkeltél és utána még fél órát csak feküdni és élvezni a szemünk előtt táncoló napsugarakat. Aztán békességben megreggelizni, komótosan kávézni, egyszerre, együtt, beszélgetve. A gondolatot, ha már álmodoztunk, továbbgörgettük az előző délutánra: békés séta valami nyugodt helyen, vacsora egy békés (nem gyors)étteremben, végiggondolt, befejezett, végighallgatott, megértett mondatok. Nyugodt bögre forralt bor, House of Cards maraton, hajnalig, mert reggel ugye bármeddig lehet aludni.

Annyira beleéltük magunkat, hogy muszáj volt végül megvalósítani. Édesanyám elvállalta, hogy átjön a gyerekekhez mi pedig péntek délután megszöktünk, Segesvárra. Azért pont oda, mert csak egy órányira van tőlünk, tehát mindenképp ha baj volna hazaugrunk távolság, már elég régen jártunk ott, bőven van ahol sétálni, szép és kedves kicsi város. Bár biztatott Anyukám, hogy egy nap miatt igazából nem is érdemes útra kelni, igazából úgy éreztem, hogy kimenőnek most ennyi is elég, és azért két teljes nap a két teljes gyerekemmel egyelőre még neki is nagyon fárasztó volna. Meg nekünk is nélkülük. Na de hogy ezt a kiruccanást ennyire élvezni fogjuk, azt még tán borítékolni sem mertem volna. Gyakorlatilag fel sem hívtuk őket, mert bár folyton eszembe jutottak, tudtam, hogy jó kezekben vannak és ha baj lenne tudnánk róla.

Istvánnal pedig sikerült úgy egymásra koncentrálni és hangolódni, ahogy azt reméltük. Hogy ez mennyire jól tud esni… muszáj lesz rendszeresen megismételni. Teljesen kicserélődtünk. Egyáltalán össze sem lehet hasonlítani egy gyerektelen kirándulást egy olyannal, amikor juhé utazunk, de jönnek a gyerkőcök is. Nagyon örülök, hogy megvalósítottuk, köszönöm Anyukámnak, hogy lehetővé tette, és szívből ajánlom mindenkinek. Egyetlen nap kikapcsolódás is rengeteget jelent.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.