Azt hittem, igazából a 4 óra nem is számít

Úgy gondoltam, hogy Pocokot reggel elviszem suliba, Kistit jó kezekben hagyom, mert Erzsike néni játszik vele egész délelőtt, megeteti, gondját viseli, mesél neki és elaltatja. Mire hazajövök, már békésen pihen, közben én is tudok rakosgatni, majd indulhatunk délután Pocok után és gyakorlatilag észre sem veszik, hogy nem voltam otthon. Főleg a lányomról hittem, hogy egyáltalán nem lesz rá hatással az, hogy míg ő iskolában van, addig én nem otthon, hanem az irodában töltöm a délelőttöt.

Nem volt igazam, sajnos. Emlékszem, amikor visszatértem dolgozni és Pocok oviba került, öröm volt minden közös délután, mert átalakult az együtt töltött idő igazán minőségi, egymásra figyelős pár órává. Kihasználtuk, mert már ugye nem voltunk egész nap együtt mint korábban. Ha működött ez teljes munkaidőben, akkor most is sima ügy lesz, gondoltam én. Csak közben sokminden megváltozott.

Most pedig azt látom, hogy nincs időm alapvető otthoni tevékenységekre és nincs időm a gyerekekre sem ahogy én szeretném, azért, mert eddig délelőtt végeztem a házimunkát és kistiztem, délután meg futhattunk mindenféle tevékenységekre, este volt időm pocokozni. Most délelőtt iroda, délután rohanás és marad az esti végelgyengülés, amikor szembesülök azzal, hogy holnapra nincs leves és-vagy nincs második és nincs egy vasalt ruhánk amit felvegyünk és minden csak gyűl, gyűl pedig reggel még mennyi tervem volt. Közben az állandó lelkiismeret-furdalás, hogy ma még egy labdát sem dobtam a Kicsinek és a Naggyal is csak a mateket osztottuk a hogyvagytényleget nem.

Egy megoldást látok csak és nem szeretem. Alább kell hagyni a délutáni szélforgásból és tudom, hogy az úszás fogja a kárát látni. Pocok sem szívesen megy, pedig ha már ott van azért élvezi, tud is már úszni úgy, hogy boldoguljon, nem is terveztünk hosszú távú sportnak, megterhelő is heti két nap négy helyett háromkor elhozni a Gyereket a suliból emiatt, mert nem fejezi be még olyankor a házit és aztán mikor este előkerülünk akkor kell még otthon elővenni, Kistinek a felügyeletét is mindig meg kell oldani erre az időre, mert ott olyan bolondulás van az öltözőben, hogy nem tudom bevinni, az orvosinál töltött várakozós egy órát sem igen tudom kihasználni, mert onnan minden messze van és hazaugrani nem érdemes.

Csak közben ott az érzés, hogy mindezt a gyerekemért teszem és milyen szülő vagyok, hogy egy ennyi áldozatot sem tudok hozni vagy hogy eltántorít az első nehézség. Miközben ott a kettes számú kisördög is a vállamon, aki már rég átvette az angyalka helyét, és azt zengi, hogy milyen szülő vagyok, hogy ennyit nyúzom ide-oda a gyermekemet, hagynám inkább otthon babázni s az is jó. Marad így is az angol óra, a német óra és a dob óra, ezeket legalább igazán szereti. De ha nincs úszás, akkor lecsökken a mozgás, és arra is nagy szükség van. A suliban leginkább csak ülnek, nyolctól négyig. Ááááá!

Kérem a tuti tippeket, a bevált praktikákat! Működnie kell ennek, csak én nem találtam még meg az egyensúlyt. Tudom.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.