Gesztenyeillatú ősztél

Megjelent a gesztenyés a vár sarkánál. Az este fedeztük fel Pocokkal, aki életében először hajlandó volt lenyelni egyet a gőzölgő gumók közül és nyilván elégedetten hümmögött hozzá: hét esztendő után végre kiderült, hogy ez is finom. Ha csak az anyja mondja ugye, az nem garancia.

A sült gesztenyével kapcsolatos személyes tradícióm, hogy minden évben november elsején majszolok először, mert a fílinghez szükség van a fagyra. Azt hiszem amilyen enyhe teleket élünk mostanság, pusztán emiatt az indok miatt kár is megvárni Mindenszenteket. Nem bántam meg amúgy, hogy idén kivételt tettem. A gesztenyés néni az orrunk előtt töltötte fel a frissen sütött gesztenyével a tartályát, így mi igazán ropogós adagot kaptunk. Kimondottan ízletes volt, érdemes arra sétálni. Közben szotyogott ránk valami nagyszemű dara-féleség. Akár tél is lehetett volna. Boldog őszt! 🙂

2 hozzászólás Új írása

  1. amika szerint:

    Kérdés: magyar a vár alatt áruló gesztenyés néni? Ő szokott minden évben árulni?

    Kedvelik 1 személy

    1. szerendipity szerint:

      Magyar. 🙂 De nem tudnám megmondani ha mindig ő van ott. Nem túl fényes az arcmemóriám. Talán valaki ki tud segíteni bennünket ezzel az infóval. 🙂

      Kedvelés

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.