Azt hiszem ez a mélypont, de ezt a macska-videót mégis megosztom veletek két okból:

1. Ha jól odafigyelsz és van tíz kidobni való perced az életedből, akkor lehet rajta sírvanevetni.
2. Miközben néztem, megvilágosodtam. Hihetetlen, tudom.

Mindeddig ugyanis, elsősorban a házban tartott háziállat ellenességemnek köszönhetően egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy valaki minek bonyolítja az életét cicával, kutyával, amikor annyi velük a macera. Igen, a gyerekekkel is sok baj van, de ők megnőnek és aztán hátradőlhetsz, hogy íme, megérte, milyen derék felnőttek lettek. Hanem egy kutyamacska… örökké csecsemő marad. Aztán a videók láttán jöttem rá, hogy ez bizony igaz, de a kisbaba-létnek az előnyeit is megtartja míg a világ, nem csak a hátrányokat. Mindig puha, kedves, cirógatni való, odabújós és azt az illúziót kelti, hogy visszaszolgálja a felé sugárzott szeretetet és törődést. Nem azt mondom, hogy holnaptól macskák, nyitva a házam ajtaja, mert ez allergiás okokból kifolyólag sem fog soha megtörténni, de kezdem végre kapiskálni a lényeget.