Evrika Beach Hotel – Sunny Beach

Hú, mennyit agyaltunk. Menjünk-e ugyanoda? Persze nem voltunk vele maradéktalanul megelégedve két évvel ez előtt, de életünk egyik legpihentetőbb, legnyugisabb nyaralását töltöttük ott és a lényegi dolgokban bizony tetszett. Kisgyerekkel meg eleve jobb biztosra menni, és ha már eldöntöttük, hogy legyen Bulgária, akkor végül is miért ne válasszuk a jól bevált helyünket? Lefoglaltuk hát még januárban. Azóta aztán mantráztam eleget, hogy épp akkor ne legyen senki beteg (Pocok még két nappal indulás előtt lázas volt, Kistit pedig már a hazaút előtti nap gyógyszereztem) és legyen jó az idő. Sokan mesélték, hogy ugyanaz a szálloda másodszor sokkal gagyibbnak tűnt és ha nagyobb elvárásokkal vágsz neki egy nyaralásnak, akkor tuti észreveszel minden apróságot és végül harmadszor már nem térsz vissza. Ettől is tartottam kicsit, fölöslegesen. Az Evrika Hotelbe még számtalanszor visszamennék, természetesen csak teleportációval, az oda-vissza utunk kalandjainak a fényében. Istvánnal egyetértettünk abban, hogy nekünk most még ha lehet, sokkal jobban tetszett, mint először. 

Elsősorban az a klassz, hogy tengerparti szálloda, saját zárt, őrzött sokhelyes parkolóval és stranddal, ahol a nyugágyakért nem kell külön fizetni. Persze ha első pár sorban szeretnél heverészni, akkor sajnos, jó itthoni stílusban, muszáj korábban élelmesnek lenni és némi személyes tárgy-kupaccal lefoglalgatni a helyet. Ezen a ronda szokáson két év alatt sem tudtak változtatni. Szerencsére a nagyobb “verekedés” a nyugágyakért a belső medencék körül van. Furcsamód az emberek többsége nem azért érkezik a tengerpartra, hogy a tengerben fürdőzzön holott a szálloda kinti medencéi idén is pont olyan hidegek voltak, mint ahogy az emlékezetünkben megmaradtak korábbról. Ezt tartom az egyik óriási negatívumnak az Evrikával kapcsolatban: szerintem búsásan megfizettük azt, hogy ez egy olyan hotel, melynek három saját medencéje van, melyből az egyikbe vízi csúszdák is vezetnek, a másik pedig nagyon profin felszerelt gyerekmedence mindenféle csúszni-mászni-locsolnivalókkal. Egy baj van: annyira hideg a víz, hogy belemerülni egy felnőtt számára is bátorságpróba. Pocok emlékezett korábbról, így nem is igen kívánkozott, de Kisti folyton csak húzott a tarka gyerekmedence felé. Egyszer aztán megengedtem, hogy belemásszon, de jött is ki azonnal, s többet rá sem nézett. Nem értem, hogy egy olyan helyen, ahol állandóan süti a nap a vizet és éjjel is 20 fok fölött van a levegő hőmérséklete, nappal pedig 35+, heteken, hónapokon át, hogy nem tud a medence vize kellemesre felmelegedni. Kivált nem értem, hogy a térdig érő gyerekmedence miért nem lesz soha langyosabb. El is kerültük őket nagy ívben. Habár némi esti fürdőzés nem lett volna elvetendő ötlet, sajnos hattól reggelig tilos volt használni a medencéket. A part viszont tökéletes volt: zsúfoltságmentes, tisztán tartott, alig mélyülő, csodás hullámos, kevés medúzás, csak egyik nap algás, máskor átlátszó, puha, homokvár-kompatibilis homokkal, parti bárral, sok árnyékkal, strandröplabda pályával és helyben-masszázzsal. Étkezéseket és déli szunyát leszámítva, mi ott töltöttük a napokat és építettünk vagy tíz homok-palota-birodalom-lovag-dagonya-telepet.

Nagyon szép, és roppant kényelmes családi szobát kaptunk a szállodában. Két éve véletlenül tettek ilyenbe és akkor nagyon élveztük azt, hogy Pocok külön, mi külön… és négy személyre már eleve csak ezt vagy a Studio nevű egylégterű szobatípust lehet foglalni. A family room viszont csak pár tíz euróval került többe, és itt mégiscsak két szoba állt rendelkezésünkre óriási terasszal és két külön fürdővel. A strandolás utáni családi csutakolás így roppant operatívan zajlott, kétfelé. Minden nap alaposan takarítottak, volt is mit, a sok homok után, legalább négyszer áthúzták az ágyneműt, folyton kaptuk a tiszta törülközőt sokszor még úgy is, hogy elfelejtettük ledobálni őket a földre. Az ágyak nagyon kényelmesek voltak, Kisti babaágya is bőven elfért, a gyerekek élvezték, hogy ketten alszanak külön szobában és még tévéjük is van bolgár mesével. Az ablakok egy parkos részre néztek, és ezzel is szerencsénk volt, mert bizony van a szállodának olyan szárnya, melyből vagy a parkolót vagy a zajos sétáló utcát bámulhatod. A tengerre néző szobák mind double kialakításúak. Egy dologra azért odafigyelhetnének: ha már tudják, hogy minden szobába hány éves gyerekek érkeznek, akkor tegyék a kisbabákat a földszintre, és a nagyobb, babakocsitlan gyerekeket az emeletre… Harmadikon laktunk, még jó, hogy a babakocsinak nem vettük nagy hasznát, mert amúgy minden nap felcipelni nem lett volna nagy élmény. Lift persze nincs.

A mindennapi háromszori étkezés képezte az ottlétünk mélypontját, erről majd külön fogok írni, de amúgy a negatív élményeinknek semmi közük a szállodához. Egy olyan helyen, ahol több, mint 1500 vendéget étkeztetnek, szerintem igazából ennél jobban nem is lehet megszervezni a dolgokat. Mindig bőséges volt a választék, sosem kellett semmire várni. Helyben, látványkonyha-stílusban sütöttek egy csomó mindent, így szembe lehetett dicsérni a szakácsokat. Reggelente két ember 3 órán át sütötte például a palacsintát és egy a bundás kenyeret azért, hogy sose legyen belőle hiány és mindenki kapjon frisset. Nagy választék volt reggelire, 4-5 féle főételt készítettek ebédre és nagyon sokfélét vacsorára. Ha véletlenül tudod, hogy mi az a nagyon sajtos, nagyon leveles, nagyon finom sós, állítólag tradicionális süteményük, amellyel én minden reggelire jól laktam, akkor kérlek írd meg nekem, lehetőleg receptestől. Igen, tudom, hogy megkérdezhettem volna. Nagyon sokféle saláta, rengeteg friss gyümölcs, változatos, de azért nem mindig finom sütemények… a baklava például nagyon finom volt, mondom ezt úgy, hogy alapvetően nem is szeretem a túl édes diós sütiket.

Asztalt lehetett foglalni a szálloda három tematikus éttermébe is, így kicsit el tudtuk kerülni a tömeget, mert ezek kisebb, bensőségesebb hangulatú helyek. A bolgár étteremben zseniális a kaja, szinte mindent végigkóstoltunk és minden ízlett. Az ázsiai étterem rendben volt, pedig az a változtatás, melyet két évvel ez előtthöz képest eszközöltek, szerintem nem jó irányú volt, de amúgy finomakat ettünk ott is. Az olasz étteremben két éve nem is kaptunk helyet, annyira előre le voltak foglalva az asztalok, ezért most nagyon iparkodtunk, mert mindenképp látni akartuk, hogy miről maradtunk le. Kár volt. Az előételeket leszámítva nagyon gyenge volt ott a kaja. Nem is tudom, hogy miért esznek ott az emberek. Nyilván optimizmusból, mint mi. A heti egy á la carte reggeli is felejtős, szerintem.

Az italok miatt kapja a szálloda a legnagyobb, óriási mínuszt. Nem is értem miért kell ezen éppen ennyire nyilvánvalóan spórolni. Azt senki nem várja el, hogy 100%-os gyümölcslevek folyjanak a csapból, de sokszor meg sem lehetett ismerni íz (vagy szín) után, hogy éppen mit iszol. A hordóból kinyerhető meleg víznél pedig, a csapvíz is ízletesebb volt. Kóstoltam. A kávé… én azt hittem amúgy, hogy direkt csinálják nagyon lötyögősen ízetlenül koffeinmentesen hígra, mert ugye ezzel is takarékoskodnak. De aztán ellátogattunk Nessebarba, és ott beültünk sütizni egy aranyos kis házifagyis helyre én meg semmit sem kívántam jobban, mint egy igazi, erős, kávé ízű kávét. Biztos ami biztos, még meg is kérdeztem kézzel-lábbal a pincérnőtől, aki angol-német-olasz-spanyol (más nyelven én nem tudok) negatív, hogy ugye igazi kávégéppel főzik és ugye igazi kávéból és ugye finom lesz? Ő csak bólogatott, aztán kihozta jópénzért ugyanazt a moslékot, amit a hotel adott, ingyen. A következtetésem az, hogy ilyen a bolgár kávé. Ők nyilván így szeretik. Nem mondom, hogy ha oda utazok, akkor vidd magaddal a kotyogót, de ha létfontosságú a napi koffein-szint fenntartása, akkor találj ki valami megoldást! A koktélok viszont nagyon finomak, kivált ha sűrűn borravalózod a bárost, mert akkor beleteszi, ami belevaló.

A szállodában amúgy állítólag nap közben is egész jó az animáció, mi ebből még csak nem is láttunk semmit, mert a medencék környékére szorítkozik a szórakoztatás. Esténként létezik az elmaradhatatlan mini-diszkó, melyet Pocok idén már végre élvezett, így a gummybear-daltól azóta is minden este zeng a fürdőszobánk. Utána pedig mindig volt valami felnőttesebb program is: white party például egyik este (érdemes fehér cuccokkal készülni), vagy egyéb, az amfiteátrumban előadott műsorok, mellyel a színvonal teljes hiányán kívül csak annyi bajunk volt, hogy azzal a körfolyosóval volt határos a terület, melyről az ajtónk nyílt, így a fél tízes altatás többnyire reménytelen vállalkozássá alakult.

A gyerekek számára amúgy vacsira van külön baba-barátabb menü, létezik két játszótér, és nap közben a nagyobbacska gyerkőcöket várják megőrzésre, kézműveskedésre. Két éve kipróbáltuk, hogy ottmaradjon Pocok, s nekünk legyen némi felnőtt-időnk a parton, de sajnos az animátorok nem beszéltek érthető angol nyelvet s így nagy volt az unatkozás. Idén nem is mentünk a házikó felé, mert Kisti úgysem lett volna mit kezdjen ott.

Ez nem egy tipikusan magyarok által látogatott szálloda vagy vidék. Nagy csoda, hogy sikerült összebarátkozni egy nagyon kedves magyarországi családdal, akiknek a lányaikkal Pocok instant barátságot kötött. Sajnos csak egy teljes napra maradtak még az után. Sok az Evrikában a német, az angol és persze a román vendég.

A szállodáról talán ennyit, én mindenképp szívesen ajánlom kipróbálásra, mert mi mindkét alkalommal nagyon jól éreztük magunkat, tudtunk pihenni, azt kaptuk, amire számítottunk, sőt néha többet is. Ha van másik, bolgár tengerparti bevált szállodád, akkor kérlek oszd meg velünk is. Nem tudom, hogy jövőre is oda készülünk-e nyaralni, de mindenképp megfontolandó minden kedves javaslat. Ha pedig jártatok már más országban olyan homokos-tengerparti helyen, amely nagyon tetszett és ugyanígy jó szívvel ajánlanád (és nagyjából megfelel az itt felsorolt kritériumoknak), akkor arra is kíváncsi vagyok!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.