Az előkészítő osztályról, így utólag

Régen készülök erre a bejegyzésre, mert úgy gondolom, hogy érdemes leírni a konkrét tapasztalatokat a sokat vitatott előkészítő osztállyal kapcsolatban. Pláne úgy, hogy az egy évvel ez előtti, hallomásból formált, véleményem nagyon sokat változott az elmúlt hónapok során. Igyekszem pontokban megfogalmazni a következtetéseket, hátha az ovis korú gyerekek szülei számára nyújt majd némi tanácsot, megnyugvást, biztatást. 

  1. Az előkészítő osztályban messze nem fognak annyit játszani, mintha az oviban maradtak volna a gyerekek, de nem is igazán van erre idő.
  2. Mivel egykorú gyerekek csoportjáról van szó, könnyebb velük kommunikálni és közös témát találni számukra, könnyebben lehet őket tanítani, jobban haladnak. Ugyanakkor ebben a korban is még minden hónap számít és bizony a 2008 októberében és a 2009 júliusában született gyerekek között fejlődésileg jogosan lehetnek óriási különbségek. Ráadásul nem is a két szélsőség között vannak a legnagyobb hézagok, egyszerűen léteznek olyan gyerekek, akik a szüleik szerint nem iskolaérettek, pedig muszáj menniük és boldogulnak azért (pl. Pocok), ugyanakkor vannak olyan gyerekek, akik egyáltalán, bizonyítottan nem iskolaérettek, mégis ott a helyük. Igaz, hogy nincsenek köztük három-négy évesek mint az oviban, de ebben a korban néhány hét éves igazából öt éves míg mások már kilenc évesek. Agyilag. Ilyen szempontból mégis azok számára előnyös az előkészítő osztály, akik ahogy mi is, vegyes óvodai csoportból érkeztek, mert egy év alatt olyan környezetben nem tudtak volna ilyen sokat haladni még úgy sem, hogy az óvónők a nagyokkal mindig külön foglalkoznak.
  3. Az összes szempont eltörpül a tanító személye mellett, amikor az iskolát választja az ember a gyereke számára. Mindenképp olyat érdemes keresni, aki 5 évig a gyerekekkel lesz, mert néhány helyen úgy szokás, hogy elsőtől váltanak. Egyértelmű pozitív hozadéka az előkészítő osztálynak, hogy plusz egy éve van a gyereknek megszokni és élvezni a tanító személyét és az ebből fakadó előnyöket, és ez ugyanúgy érvényes a pajtásokra is. Plusz egy év áll a rendelkezésre, hogy aranyos kis közösséggé formálódhassanak. Szeretjük a tanító néninket elsősorban azért, mert Pocok szereti. És azért is, mert az értékrendjével azonosulni tudunk, mert szépen terelgeti a kicsi nyájat, igazi értéket közvetít feléjük és nem sajnálja az időt arra, hogy minőséget nyújtson az osztály számára, lehetőség szerinti szűrt formában. Szépen ünnepeltünk, emlékeztünk az év során, minden találkozónak értelme és eredménye volt. Elvileg senkit nem szeret jobban vagy kevésbé a többieknél és ez is nagyon fontos szempont. Hihetetlen érzékkel terelgeti a szülőket is az előre megszabott irányba. Sokszor csak állok és csodálom a tehetségét. Nem könnyű, mert nagyon sokan vagyunk nagyon sokfélék.
  4. A sógornőm szerint náluk falun klasszul berendezték az osztálytermeket az előkészítő osztály számára, rengeteg szemléltető eszközt, anyagot, játékot, megfelelő bútorzatot kaptak. Ugyan nem volt alkalmam erről személyesen is meggyőződni, de idéztem a szavait és elhiszem azokat. Ehhez képest nálunk, városon, mi szülők biztosítottunk mindent, ami használható. Padok voltak ugyan és az év végére projektor is került, mert az iskola megnyert egy versenyt és minden osztályt felszereltek. De azon kívül minden a tanító néni saját tulajdona vagy a szülők által megvásárolt vagy összehordott ingóságok. Ebben az a jó, hogy amikor elsőtől osztálytermet kell váltani, legalább mindent vihetnek magukkal.
  5. Elvileg létezik hosszított program a legtöbb suliban, de nálunk ez egy minimális létszámhoz kötött. Mivel végül csak 3 gyereknek volt erre szüksége, egész évben a negyedik osztállyal és annak tanítójával töltötték nem túl tartalmasan a délutánt. Ősztől már elvileg lesz ilyesmi a saját osztályunkban is. Minden nap négyig. Mondanom sem kell, hogy ez pont nem megoldás, mert ki dolgozik manapság négyig? Nem véletlen, hogy az ovikban ötig van a program. A semminél persze jobb. Mégis ijesztő, hogy a hét évesek már idejekorán napi 8 órát iskolában töltenek. Nyilván most már nekünk sem lesz ez opciónk. Maximum decemberig. De akkor meg azon tűnődöm, hogy ha a még mindig délialvós Pocok nem marad délutánra mindenki más pedig igen, akkor az azért nem jó, mert kihagyják a legjobb bulikból. Hát ez még kiderül…
  6. Végül pedig a tanulás: sokkal többet haladtak, mint amennyire az oviban mentek volna, de szerencsére még így is jóval kevesebbet követeltek tőlük, mint a román osztályban, ahol azzal büszkélkedett év végén a tanító néni, hogy az ő hétvesei mind írnak, olvasnak, összeadnak-kivonnak. Szegények. A mi osztályunkban nem tanultak a gyerekek írni, de gyakoroltak sokféle vonalvezetést. Nem tanultak olvasni, de Pocok már összeolvassa a szavakat és le is tudja őket nagy betűkkel írni, nyilván hallás utáni helyesírással. Mindezt úgy, hogy itthon egyáltalán két percet sem foglalkoztunk ilyesmivel egész évben.Magától jött rá a dolgokra. Sok mindent megtanultak románul is. Remélem, hogy sikerült alapozniuk az ilyen szempontból nagyon meredeknek elhíresztelt első osztályra. Ezen kívül tudnak összeadni-kivonni, alap szinten. Néptáncolnak és furulyálnak. Mindezt úgy, hogy hetente kétszer egyig ültek a suliban, máskor 12-ig. Utána szép idő esetén még mindig játszótereztünk egy fél órát-órát, szóval mire megvoltunk az ebéddel, már mindenki kókadozott és déli alvás után kipihenten foghattunk neki a délutáni programoknak. Láttam Pocokon, hogy nagyon fáradtan érkezett amúgy minden nap haza, kivált az első félévben, míg sikerült felvennie kicsit a sebességet. Örülök nagyon, hogy van alkalma pihenni. Szóval nem igaz, hogy nem tanulnak az előkészítő osztályban, és bizony eléggé suliszagú az egész, de osztályozás tényleg nincsen, csak ilyen-olyan pontokat kapnak jutalmul az elvégzett munkákra. A tanító vérmérsékletétől és elszántságától függ, hogy mennyire alapozza meg a saját munkáját a következő évre. Mi rendkívül hálásak vagyunk a tancinak azért, hogy a mi gyerekeinket nem tanította elsős tananyagra. Haladunk majd, amikor kell.

A végső következtetésem az előkészítő osztállyal kapcsolatban, hogy remek találmány azok számára, akik korábban vegyes ovis csoportba jártak és most megteheti a család, hogy 12-kor hazaviszi a gyereket pihenni. Ebben a szerencsés helyzetben voltunk mi idén, Kistinek köszönhetően. Mert ha én dolgoznék, akkor bizony maradt volna az egyáltalán nem nekik való negyedikes délutáni program s megint jöhetett volna a lelkiismeret-furdalás, hogy milyen szülő vagyok, hogy húszan meg tudják oldani, de az én gyerekemnek ott kell gubbasztania idegenekkel egy-egy negyed napot.

Ha azonban a gyerek jól érezi magát az oviban, külön nagycsoportba jár és a családnak fontos, hogy jó helyen tudja a őt minden nap ötig… hát ez esetben ha megteheted, mert szeptember után született a gyerkőc, jó ötlet, ha még ovis lesz egy évet. Kistivel majd ezt is szerencsénk lesz megtapasztalni 4 év múlva.

Nektek hogy telt az előkészítő osztály? Írj róla, kíváncsian várom. Ha pedig előtte álltok még, szívesen válaszolok minden kérdésre.

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.