Az előkészítő osztályról, elöljáróban

Elöljáróban, mert arról írnék ma, hogy milyen érzéssel érkeztünk az első napon az iskolába, tavaly szeptemberben. Úgy gondoltam, hogy a hat és fél éves gyermekem nem készült fel erre a váltásra, erre az új közegre, a tanulásnak erre a formájára. Mivel nagyon jól éreztük magunkat az oviban, csodálatos közösségnek lehettünk a részei, ezért ez is sajnáltam. Vágyakozva néztem azokat a családokat, ahol ugyan ballagott a csoportból az egyik gyerek, de ott volt még a kicsi, ősszel folytathatták tovább a mindennapokat együtt a többiekkel.

Némi vigaszt nyújtott legalább az a tény, hogy Pocok legjobb barátnőjével együtt folytatta a tanulást, így tőle és az ő családjától legalább nem kellett elszakadnunk és az akadályokat is közösen tudtuk venni, volt kivel konzultálni, beszélgetni, megosztani örömet-bánatot.

Szkeptikus voltam annak a tekintetében, hogy az előkészítő osztályban tényleg annyit fognak majd játszani, mint ahogy azt elméletben kitalálták a minisztériumban, hogy tényleg nem fognak írni és olvasni tanulni és lesz idő a szabad tevékenységekre is. Elképzeltem, hogy ha én nem lennék gyereknevelési szabadságon, akkor csoda-nehéz volna megoldani azt a 4-5 szabad órát, amely az eddigi napközis program és a sulis délelőtti program között a gyereknek felszabadul. Perszer örülök, hogy nem kellett délutánra is otthagynom Pocokot és hogy a déli alvás emiatt továbbra is képben maradt, így biztosítani tudtam számára a pihenést, de azzal is tisztában voltam, hogy lesz amit kipihenni.

Összességében úgy éreztem, hogy elvesznek ezzel az egész koncepcióval a gyermekemtől egy teljes évet, melyet békességben kellene eltöltenie még az óvoda valóban óvó környezetében. Közben az óvónő sógornőm, akinek az elmúlt 3 éven két gyereke is átesett az előkészítő osztályon, folyton biztatgatott. Szerinte remek találmány, és majd meglátom, hogy milyen jó lesz utólag róla a véleményem.

A törvény, az törvény, áprilisi lévén, Pocoknál fel sem tevődött, hogy esetleg halasszuk el a döntést vagy egyáltalán hozhassunk mi döntést. Kiválasztottunk egy jónak gondolt tanítót egy “rendben van” de legalább közeli iskolában és óriási gombóccal a gyomromban elkísértem a nagylányunkat az évnyitóra. Azóta eltelt tíz hónap. Nyilván volt ideje árnyalódni a véleményemnek. Készül holnap erről is egy bejegyzés. Közben ha van véleményed, tapasztalatod az előkészítő osztályról, akkor mindenképp írd meg nekem. Érdekelne, hogy ki hogyan látja ezt az előkészítő osztályt, mely immár 4. éve minden évben elméletben megszűnik, gyakorlatilag megy tovább.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.