Az Urgent Curier még nagyobb gáz

A gyorsfutár-szolgálatok lerakataiban uralkodó káosz elképzeléséhez nem szükségeltetik óriási fantázia. Akkor is tornyosulnak a kupacok, amikor épp nincs ünnep vagy feketepéntek. Látszik a futárokon, hogy sokat dolgoznak, folyton rohannak (mondjuk a nevük szerint ez a dolguk), alig érik utol magukat. Mégis mindig csak az Urgent Curier-rel (most már sajnos a Cargus névvel összefűzve) van baj. De velük sok. Ez nem lehet véletlen. Mérgelődtem én már miattuk, sajnos éppen eleget. De most minden eddigi teljesítményüket fölülmúlták. Olyannyira, hogy eldöntöttem, ha egy webshop velük szállíttatja ki a termékeit, ezentúl inkább visszamondom a rendelést. Az emagtól is.

Az egész úgy kezdődött, hogy István új telefont kapott, mert a régi már nagyon vacakolt. Csakhogy mivel arra 3 év garanciát adtak, ami augusztusig érvényes, gondoltuk kihasználjuk az ingyen szervizt és kipofoztatjuk póttelónak. Írtam a Depanero-nak (az Emag szervizcége) és egy órán belül érkezett a futár elvenni a csomagot. Már épp dicsérni akartam őket. 2 nap múlva már e-mailben értesítettek, hogy helyrehozták a telefont, hamarosan visszakapom. A következő üzenetet egy hét múlva kaptam, kérdezték, hogy meg vagyok-e elégedve a javítási szolgáltatásokkal. Hát mondom, meg lennék, de hol a teló? Telefonon beszéltünk a Depanero-val, azt mondták, nem csodálják, hogy nem kaptam meg, lévén, hogy nem vettem át a csomagot és visszaérkezett hozzájuk. Az Urgent Curier-rel küldték ki, aki nem járt nálunk, nem hagyott cetlit, hogy esetleg elkerültük volna egymást, nem hívott fel telefonon egyszerűen csak átvette a csomagot, megjáratta Vásárhelyre majd visszavitte. Ezt előadtam a depaneros csákónak, szerintem nem hitte el, de azért megígérte, hogy jó, akkor megint elküldi és külön szól, hogy hívjanak fel. Kicsit szájbarágósan “ötévesnek mondom” stílusban kommunikált, megértem, hogy szőkének gondolt.

A második felvonás úgy kezdődött, hogy másnap telefonált a futár úgy déltájt, hogy most jön a csomagommal, otthon vagyok-e. Mondom, hogy éppen nem (este szóltak, hogy másnap évzáró a Pocok sulijában), de egy óra múlva már igen és utána egész nap megtalál. Évek óta rendelek mindenfélét, a futárok több cégtől már személyes ismerősként járnak hozzánk, mert mindig megkínálom őket sütivel, szörppel, soha még nem volt gond, hogy fél óra múlva kellett jönni és nem akkor, amikor felhívtak. A procedúra az, hogy egyeztetünk, hogy mikor találnak itthon, vagy ha végleg nem lesz közös nevező, akkor is eljönnek, és biggyesztenek valamit az ajtóra, hogy tudjam, hol s mikor érem utol a küldeményemet (cím és érvényes telefonszám). Az Urgent Curier-es csákó ehhez képest kijelentette, hogy ő már többet nem lesz a környékünkön egész nap. Majd másnap reggel ismét erre jön és kihozza a csomagot. Mondom jólvan, itthon leszek.

Harmadik felvonás, másnap délelőtt ugyan elmentünk volna játszótérre, piacra, pékségbe (első vakációs nap), de egyre csak azt vártam, hogy mindjárt érkezik a futár és ha épp nem leszek itthon, akkor végképp sosem kapom meg a telefont és ha megint visszaküldik a Depaneronak, akkor az életben soha nem hiszik el, hogy nem velem van a baj. Szóval vártunk. Kettőkor azért már csak felhívtam, mert egyrészt betelt a pohár, másrészt délutánra viszont már volt programunk. Közli velem lazán, hogy ő ma nem is a mi környékünkön dolgozik, de ne aggódjak, mert a kolléga tuti érkezni fog. Nem akartam volna annyiban hagyni az ügyet, beírtam hát a honlapon a küldemény számát, ott az szerepelt, hogy előtte való nap megkísérelték kiszállítani, nem vettem át, ezért visszakerült a raktárba. “Felhívlak s ha otthon vagy, jó, ha nem akkor hazudok neked…” ezt semmiképp sem nevezném kiszállítási kísérletnek. Ettől eltekintve a nagyobb gond az volt, hogy sehol nem tüntették fel, hogy hol van az a bizonyos raktár. Kitartó keresgéléssel sem találtam a neten erre vonatkozó információt. Egy telefonszám került, de azon tízből egyszer sem értem el senkit. Kicsengett, nem vették fel. Elkezdtem hívni a két központi számot. Ötből négyszer foglaltat jelzett, egyszer bekapcsolt a robot, melyet 16 percig hallgattam: zenét játszott és kétpercenként elismételte, hogy a hívásom fontos számukra, hamarosan valaki fogadni fogja… végül szétkapcsoltak. Létezik egy live chat szolgáltatásuk is a honlapon, de üzemen kívül volt, többször frissítettem. Írtam végül egy e-mailt, hogy azonnal mondják meg, hogy PONTOSAN hol van a telefonom, hogy érte mehessek. Másnap válaszoltak annyit, hogy továbbították a kérésemet a vásárhelyi kirendeltségnek. Persze addigra én már tovább jutottam, de a levélhez még akkor sem csatoltak egy telefonszámot vagy címet. Mint kiderült, valószínűleg egy olyan irodai alkalmazott kapta meg a levelet, akinek meghalni sincs ideje munkaidőben, 3 ember feladatait látja el… nem túl jól.

3 óra volt és indulnunk kellett. Ismét felhívtam az egyetlen telefonszámot, amit tudtam, hogy fel fognak venni, a futárét. Leüvöltöttem a fejét, mert azt javasolta, hogy hívjam a központot. Ja… Végül megadta a másik futár számát, akinél elvileg a csomagom lenne. Nem volt nála. Pedig jó alaposan szétnézett a kocsiban, hallottam, hogy rakosgat, sorolgat. Tőle legalább megkaptam végre a raktár hozzávetőleges címét. Az utcát mondjuk eltalálta. Azt mondta, keressem a 16. számot de neeem írja, hogy Cargus, csak egy kék kapu, hátra kell menni az udvarba. És nem adja meg a telefonszámot, mert hiába is próbálnám hívni őket, úgyse veszik fel. Nemmondja.

Bepakoltam a két gyereket a kocsiba, száznegyven fokban, elrobogtunk a város másik felébe számomra teljesen ismeretlen utcába. Kétszer fordultam meg, szálltam ki, végül az ÖTÖS (nem tizenhatos!) szám alatt megtaláltam az Urgent Curiert. Marha nagy betűkkel írja a nevüket a falon… csak mi a másik irányban kerestük. Bent találtuk az imént említett túlterhelt alkalmazottat. El is indult szegény a raktárba, de kisvártatva tanácstalan arccal került elő mondván, hogy a csomag nincs ott, nyilván valamelyik futár magával vitte, anélkül, hogy beszkennelte volna. Na de melyik. Nekifogott össze-vissza telefonálni, senki nem vette fel… közben Kisti az előtérben megszerelte a kávéautomatát, elárasztotta a földet és magát a víz-gép tartályának a tartalmával… Pocok szerencsére derekasan állta a sarat és próbálta lefoglalni az Öccsét miközben az anyjuk épp a szívinfarktus és az agyvérzés közötti határvonalon limbózott. Elszakadt a cérna. Ordítottam volna, de inkább vettem még pár mély lélegzetet szem előtt tartva, hogy szerencsétlen fehérszemély nem tehet arról, hogy túlterhelt és alulfizetett. Szépen megkértem, hogy biggyesszen oda valahova egy kis zászlót a csomagom online verziója mellé, hogy hétfőn reggel kilenckor érte jövök (péntek volt), nehogy addig visszaküldjék a feladónak és ne is vigye magával egyetlen jószándékú futár se, mert én innen akarom elvenni. Hogy ő ilyet nem tud csinálni, de tuti vissza nem küldik, mert nincs ember a raktárban, aki ezzel tudna a napokban foglalkozni. Szuper. És Anikóéktól is csak egy órát késtünk úgy, hogy ráadásul pont semmit nem intéztem.

Úgy telt a hétvégém, hogy cirka óránként azért eszembe jutott, hogy vajon a telefon meglesz-e. Leginkább az bosszantott, hogy ilyen szintű amatőrségeket vagyunk kénytelenek eltűrni és ha végül csak nem tudom átvenni, akkor mégis én leszek a hülye. Már fogalmaztam fejben a levelet a fogyasztóvédelem felé, hétfőn reggel, útban – megint a két gyerekkel és a magyar zászlóval az arcunkon, de ez már egy másik sztori – a raktár felé. A durva az, hogy még így is 15 percig keresték a dobozt (Kisti közben megint rendet rakott, de rá sem szóltam, megérdemelték), míg valahogy előkerült. De ott volt, megvolt. Azóta is ül a csomagtartónkban, mert mindig elfelejtem felhozni. 🙂

Próbálok némi pozitív következtetést levonni az egészből, hogy no, ebből mit tanultunk. Legalább most már tudom, hogy hol van az Urgent Curier helyi irodája, ez is valami. Azt is tudom, hogy az életben nem fogok velük semmit sehová küldeni. Írtam nekik egy panaszlevelet és továbbküldtem a Depanero-nak is, de szerintem pont semmire nem fogok vele menni. Jó eséllyel el sem olvassák, pedig nem volt olyan hosszú, mint ez itt. 🙂 És feltett szándékom, hogy minden olyan cégnek elküldöm majd azt a bizonyos levelet, akiknél az online rendelésnél azt látom, hogy velük akarnak szállíttatni.

Meséljetek most ti is pocsék tapasztalatokról a futárcégekkel kapcsolatban, hogy minél kevésbé érezzem úgy, hogy mégiscsak én vagyok a peches és igazából mindenki mással szuper jófej minden futár. Köszi.

2 hozzászólás Új írása

  1. Imola szerint:

    December 23, Anyuék másnap reggel mentek haza, úgyhogy ez a nap volt az ajándékozásra szánva. Délelőtt töltöttkáposzta főzés, karácsonyfadíszítés, Húgomért Orosházára rohanás, közben meg várjuk a futárt Anyuék, Mamámék, pótnagyim, Pisti nagyszüleinek ajándékával, de a futár csak nem jön. Szerencsére ismerős cégétől rendeltünk, így fel tudtam hívni, hogy mizu a csomaggal. Ők feladták, megpróbálja kideríteni. Rengeteg telefonálással kiderült, hogy Békéscsabán van a csomag, neten csak telefonszám volt, századik hívásra kiszedtem belőlük a címet meg hogy tényleg ott a csomag, 5-ig ott vannak. Ekkor már 3 óra volt, gyorsan bepattantunk a kocsiba és már mentünk is. Kiderült, hogy a címzésnél lemaradt a telefonszám és így meg sem kísérelték kiszállítani!

    Kedvelés

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.