Nyarunk

Délelőttönként a Balatoni nyár című műsor duruzsol magában a tévénkben. Olyankor kapcsolom a Dunára, amikor le kell fújnom a gyerekek reggeli mesemaratonját. Nyilván, maguktól nem fognak lemondani a Pizsihősökről. Pocok választja a rajzfilmeket, mert Kisti továbbra is a köztük lévő reklámblokkot szereti a legjobban.

Szóval Balatoni nyár. Nem is tudom, hogy miért nézem. Csak a szívem fáj. Nagyon kívánkozom a Balaton partjára. És most azért is olyan rossz, mert az egész tavalyi nyár hiányzik, amelyet Szegeden töltöttünk, együtt. Azt hiszem, Magyarország is hiányzik, úgy mindenestől. A meleg hónapokra most is egészen sok tervünk van, de minden csak akkor kezdődik majd, amikor végre megint velünk lesz István. 3 hétnél nem dolgozott többet egy huzamban azóta, hogy Kisti megszületett és még úgy is alig döcögött a végén az idő. Nagyon hiányzott. Roppant mód kimerítő dolog hétről hétre magadban bogozni a két gyerek körüli teendőket. Boldogulok, de az esti megszusszanást, a napi összefoglalót és a szembenézős tanácskozást a világon semmi nem tudja pótolni. Plusz megkezdődött ugye Pocoknak a vakáció és jó lenne élménydús programokat szervezni nap mint nap. Igyekszem, de minden javaslatra nyitott vagyok. Nekem ez az utolsó szabad nyaram. Aztán marad majd az évi húsz, beosztásra váró szabadnap. Nem mindegy.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.