Pocok év végi szerepe idén a vásározás témakört járta körül. Ő maga cipőárus kofának kellett beöltözzön, de volt ott minden: furulyaszó, néptánc, forgatag, vers, ének. A tanító néni fáradságos munkával gyűjtötte össze a valóban értékes, népköltészeti alkotásokat és úgy állította össze a szerepet, hogy mindenki szóhoz jusson és a gyerekek tényleg élvezzék. Jó egy órás vicces műsor kerekedett belőle, melyből még mi, szülők is tanulhattunk új dolgokat. Olyannyira sikerült megteremteni a vásári hangulatot az osztályteremben, hogy egy pillanatra olyan érzésem támadt, mintha a Mágnás Miska híres vásárában lennénk. Szuper ötlet volt a gyerekekkel népi mintás papírtányérokat festetni. Hangulatos háttérként szolgáltak. Jól éreztük magunkat, még Kisti sem óbégatott, sőt minden verset megtapsolt és hangosan brávózott hozzá. Az utána következő eszem-iszomra készített zebra-szeletem szétfolyt, bár jó volt az íze, a receptben nem stimmeltek az arányok. Ráadásul azt vettem észre, hogy ilyenkor senki nem hoz házi sütit. Kiteszik a bolti csokis kekszet és az bezzeg elfogy. Talán nekem sem kellene ilyesmivel vacakolni.