Ezt az üveg lekvárt két éve vettük Tihanyban. Zseniális, ahogy a nyilván amúgy sem ismeretlen község nem törődött bele abba, hogy hírnevét a Balatonra és az apátságra bízza, hanem újrapozicionálta és még vonzóbbá tette teljes létét a levendulaültetvények és a termés sokrétű feldolgozása által. Ha arra jársz, az étcsokis-levendula fagyit kötelező megkóstolni.

Az utcaszéli lekvárárusnál mindegyik fajta dzsemet végigkóstoltuk és a levendulás tűnt a legkülönlegesebbnek. Igazából levendula virággal dúsított almalekvár. Nem értem hogy somolyoghatott két évig a kamránk polcán, de most végre megbontottuk. El is fogyott másnapra. Azt hiszem, az eltelt idő még inkább hozzájárult ahhoz, hogy a levendula különleges zamata átjárja a gyümölcsöt. Ha lehetőséged nyílik ilyesmit főzni, egészen biztos, hogy pompás lesz az eredménye. Ellenkező esetben, ha jól sejtem, Tihanyban ízelítő kapható mai napig is, minden mennyiségben.