Már így is nehezen fért a tartalék ágynemű az ágyunk alatti tárolóban, másik helyet pedig nem találtam neki a házban. Aztán István hazahozott mindenből még két rendet, amikor felszámolta a szegedi albérletet. Kerülgettem pár napig a párna és paplanhegyet a háló közepén, aztán döntöttem: szükségünk lesz sok-sok vákuumos tárolózsákra. Mondjuk azt hittem, hogy a sok, az kb három lesz, maximum négy. Végül csak visszarohantam még zárás előtt a Jysk-be.

Nyolc darab legnagyobb méretű zacskóba tudtam mindent beletuszkolni. Idő közben változott a technika is. Mert én úgy gondoltam, hogy külön gyömöszölöm a párnákat s ráírom, hogy Párnák, külön a paplanokat és rápingálom, hogy Paplanok és megint máshová a huzatokat, lehetőleg méret szerint, és ráírom, hogy Két személyes huzatok. Nagy mázli, hogy időközben eszembe jutott, hogy ez elég nagy butaság volna és az égvilágon semmi praktikuma.

Végül az lett, hogy vendég-zsákok készültek. Paplan egy van két párnával, kispárnákkal s hozzá egy rend megfelelő méretű, kivasalt huzat, lepedő. Ugyanez egyszemélyes verziókban is. Így aztán mikor vendég érkezik, nem kell négy zsákot megbontani és mindenhonnan kihalászni valamit, hanem egyet kiürítek, és már vethetem is az ágyat. A használatban lévő dolgokat, cserehuzatokat, plédeket nem szivattyúztam ki, de most már bőven van helyük.

Mutatok egy előtte-utána képet. Nem annyira látványos a változás, mint a reklámfilmekben, de nekem nagyon sok helyet sikerült így megtakarítani. Pontosabban, most már teljesen lecsukható az ágyunk, nem emelkedik magától plusz fél métert a matrac és eltűnt a kupac a szoba közepéről.