Tegnap odaadtam a Fiamnak két kiürült ásványvizes palackot, mert nagyon szereti csavargatni rajutuk a dugót. Gondoltam, ezzel ellesz egy ideig. Ehhez képest tudod mit csinált? Lecsavarta az egyiknek a kupakját, addig ügyeskedett, míg jól összelapította a flakont, kivitte a konyhába, ahol véletlenül nyitva volt a szemetesnél a bébizár, és ügyesen eldobta oda, ahová és ahogy a szüleinél látta.

Persze tudjuk, hogy a gyerekek utánzással tanulnak, és ha mondom neki, hogy ez egy műanyag pillepalack, Kisti aranyom, ezt a sárga szemetesbe dobjuk, mert újrahasznosítják és készítenek belőle pulcsit, akkor valószínűleg ezredszerre, ha megjegyzi. De ha kétszer megmutatom, hogy én így csinálom, akkor neki is ez lesz a természetes. Na de én sosem mutattam és az Apja sem. Ilyen ügyes utánzó volna már egy 16 hónapos kisember? Minden nap meglep valamivel… Nálatok mi az új tudomány?