Május első vasárnapján mindig az a sok évvel ez előtti Anyák Napja jut eszembe, amikor Istivel bóklásztunk haza hajnalban a Jazzből vagy honnan, amikor eszembe jutott, hogy bizony majdnem elfelejtettem, hogy milyen nap van. Tudtam, hogy Anyukám ébren vár bármennyire is későre jár az idő, ezért főleg az Isti égimeszelő tulajdonságait kihasználva szépen megtéptünk minden utunkba eső, kerítésen kicsit is kihajló orgonafát. Végül óriási csokor virággal érkeztem haza nagy improvizatív arckifejezéssel, de persze csillogó szemekkel.

Isten éltessen sokáig, Édesanyám! Szívből köszönöm azt a sok mindent, amit nap mint nap értünk teszel!