Varázslat másfél órában, szünet nélkül. 

Azon tűnődöm, hogy talán ennél többet nem is kellene írni az előadásról, melynek ma este volt a premierje a Nemzeti Színházban. Még mindig a hatása alatt vagyok. A legjobb előadásnak érzem, amit valaha színpadon láttam. A hab a torán, hogy Pocokkal láttuk, ketten. Ritka, de annál szebb pillanat. Tudatosan próbálom úgy szervezni a dolgainkat, hogy egyre több ilyen legyen, mert szükségünk van rá.

Az előadásról azt írták elöljáróban, hogy 0-99 évig, mindenkinek ajánlják. A vége igaz, az elején annyit pontosítanék, hogy talán 4 éves kortól élvezhető igazán, a kisebbek nem tudnának másfél (amúgy fényvillám sebességgel elillanó) órát végig ülni.

Bámulatos fények, hangulatos zene, áll-leejtős produkciók, vicces karakterek, leleményes jelmezek, tökéletes szereposztás, helyi viszonyokra szabott poénok és rengeteg tánc és móka. Óriási kedvet kaptunk Lázár Ervint olvasni. A következő esti mesés projektet látom a szemeim előtt.

Menjetek el, nézzétek meg. A kölykök sokáig fogják emlegetni!