A megoldás neve: Power Plate

power plateAkkor már megérett bennem a döntés arra, hogy legalább heti két alkalommal megoldom, hogy a gyerkőcöknek viselje gondját vagy István vagy Anyukám és én bizony elindulok és tornázom. Nem itthon, mert idehaza nagyon nehéz nekifogni, mert fáj és nem szeretem és könnyebb egyebet csinálni majd lesütött szemmel szégyenkezni saját magam előtt, hogy milyen gyáva vagyok. Ha máshol van a torna, akkor az első lépés annyiból áll, hogy felhúzom a cipőm és elindulok a kocsi felé. Ez még igazán nem megerőltető. Aztán, ha már odaért az ember, akkor üsse kő, hát dolgozzunk. Ez a módszer régen is bevált és ehhez folyamodtam most is. Persze, érzem én, hogy némileg önző dolog és hálás is vagyok, amiért van, akinek a segítségét igénybe vegyem.

Már csak azt kellett kiötölni, hogy mi legyen az a mozgás, ami rajtam a leginkább segítene és amit a közös programba is bele lehet tuszkolni. Vásárhely ilyen szempontból nagyon jól felfegyverzett városnak számít, a tárház végtelen. Fitness-termek és friss diplomás oktatók tömkelege várja, hogy éppen hozzá pottyanj be valamelyik egzotikusan trendi mozgásformára. Nem könnyű eligazodni a kínálaton. Ekkor láttam egy reklámot, mely arról szólt, hogy két közös ötvenemberes ugribugri torna áráért személyes, egyéni edzést kínál a Power Plate módszer.

A technológia viszonylag egyszerű: egy marhanagy rezgő gépen végzel alap torna gyakorlatokat (épp amit mindig is utáltam) egy tanár vezénylete alatt. A csel az, hogy a rezgések felerősítik a mozgásod intenzitását és így minden háromszorosan számít. Tehát ha végeztél harminc felülést, akkor az igazából 90. Csak éppen megvagy az egész sorozattal 40 perc alatt, ezt követi még egy 15 perces kellemes masszázs, amely helyrehozza az izmaidat annyira, hogy haza tudj menni. Mindenestől egy óra, ráadásul mivel személyi edzős a dolog, kicsi az esélye annak, hogy utolsó percben gyávaságból lemondd a találkozót. Tudod, hogy vár és nincs pofád cserbenhagyni. Én legalábbis eddig még egyetlen időpontot sem blicceltem el, pedig szinte soha nem indulok szívesen. Igyekszem úgy összetársítani a dolgot, hogy míg Pocok valamilyen délutáni különórán okosodik, addig tornázzak én is, mert így már eleve úton vagyok és legalább nem ücsörgök céltalanul. Persze így már nem haladok olyan gyorsan az aktuális olvasmányommal, mert ez a valamit valamiért elv nyilván erősen meghatározza az ember életét. Most akkor a mozgás a fontosabb.

A mozgás… azt hinnéd, hogy a 13 kilós egész napos cipelése biztosít némi kondit az anyák számára. Talán, de az mennyiségileg elhanyagolható. Megelőzte ugyanis a nagy Power Plate karrieremet egy ingyenes bemutató óra, melynek az a célja, hogy egy kb. 20 perces próbatorna keretében kipróbálhasd ezt a kicsit furcsa módszert és eldönthesd, hogy egyáltalán megfelel-e számodra. Az alatt a fél óra alatt elpusztultam. Persze röhögtem magam kívülről, de belül mindenem fájt. Bementem utána az öltözőbe és képtelen voltam lecserélni a nadrágomat. Egyszerűen nem mozogtak a lábaim, nem tudtam a karoknak parancsolni. Valahogy a cipőmet felhúztam, belecsúsztam a dzsekimbe és eltámolyogtam a kocsiig, ahol még tíz percig fogtam a kormányt és bámultam az utcát, míg be tudtam indítani a motort. Azt hittem képtelen leszek hazavezetni. Egész nap hasznavehetetlen voltam, nem voltam képes semmire. Frusztráló érzés volt, hogy ennyire gyenge állapotban vagyok, hogy ilyen nagyon megvisel egy kis mozgás. Aztán másnap estére ütött be a haddelhadd: a kegyetlen, mozgáskorlátozó izomláz. 3 napba telt, mire valamennyire helyrejöttem.

Azért a következő héten is visszamentem, és azóta mindig, 3-4 naponta. Nem szeretem, fájdalmas, izzasztó, a végletekig eltol és a perspektíva sem túl kecsegető. Sosem lesz olyan, mint az aerobic-szerű órákon, hogy az elején bénázol, aztán hozzászoksz és végül vígan ugrálod végig az 50 percet. Itt mindig előjönnek a még nehezebb gyakorlatok, a még nagyobb súlyokkal, vagy még hosszabb ideig kell végezni ugyanazt és közben 4 fokozaton állítható a rezgések intenzitása, mely szintén emeli a szükséges erőkifejtés szintjét. Én másfél hónap után eljutottam oda, hogy a második erősségen végzem a feladatok egy részét már, a hasizom gyakorlatok fél helyett másfél perc után tűnnek felejtősnek, meg tudok csinálni 8-10 tisztességes fekvőtámaszt, pedig korábban életemben nem sikerült egy sem és súlyokkal is dolgozom, igaz csak 2 kg-osokkal. Érzem, hogy sokat haladt a kondim, hogy a motivációm mind nagyobb, mert amikor a legkegyetlenebbül fáj, akkor is tudok még kettőt rárakni csak mert tisztában vagyok vele, hogy épp akkor használ a legjobban. Sokat segít az is, hogy az edző nagyon kedves és jól talál vele a szó, így az órákat átdiskuráljunk és jobban telnek a nehéz percek. Ismerőshöz érkezem már és nincsenek kínos, izzadságtól áztatott csendek.

Az eredmény? Nem méretkezem minden nap. Erre a másfél hónapra esett a húsvéti bejgli és a végtelen szülinapok sorozata a sok csodás tortával és egyéb nyalánkságokkal. Szóval a mínusz egy kiló igazán csodálatos eredmény, de nem is ez számít. Nem mérlegbeli, hanem ruhaméretes céljaim vannak és a nadrágjaim lötyögnek, István a múlt héten két új lyukat fúrt az övembe, mert már nem tartotta a derekamat. Azt mondják, hogy a mozgásos fogyás nagyon különbözik a koplalásos fogyástól, mert a zsír izommá alakul és még súlyosabb sokszor, de a test változik és csinosodik. És főleg nem lötyög. Továbbra sem szeretem a tornát, de olyan már volt, hogy teljesen erőtlenül támolyogtam be, hogy na ma aztán semmire sem leszek képes és mégis mindent meg tudtam csinálni úgy, hogy megsokszorozódott erőkkel indultam végül haza. Néha úgy érzem egy-egy edzés után, hogy most még lefutnék két-három Somi-kört. Pedig tíz perce még összeestem a lépcsőzéstől és meg se tudtam moccantani a karjaimat. Volt amúgy, aki arról panaszkodott, hogy abba kellett hagynia a Power Plate-et, mert fájt a rezgésektől a feje és egy-két hétig mintha engem is zavart volna, de azóta teljesen elmúlt. Az sem kizárt, hogy valami front kavart be inkább. Ha létezik ilyen fajta edzés a közeledben, mindenképp biztatlak, hogy próbáld ki. Hatékony és furcsamód ízületkímélő, mert a T25-től hamar elkezdett fájni a térdem, de itt még sosem éreztem, hogy baj lenne. Úgy döntöttem, hogy amíg lehet, mindenképp kitartok mellette.

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.