A hétévesek szülinapi zsúrjai

Fölösleges volt izgulni, úgy nézem, hogy egyetlen osztálytársnak sem esett maradandó seb a lelkén attól, hogy nem volt hivatalos a lányom 7. szülinapjára. Ha odafigyeltem volna a szülők suli előtti suspogására, akkor lehet, hogy fel tudok fedezni olyan rosszalló megjegyzéseket, melyek annak adnak hangot, hogy az enyém nem s a tiéd vajon miért igen, de az idő igazolta, hogy jól döntöttünk.

A csütörtöki játszóházas bulira azok voltak hivatalosak, akiket Pocok szeret, akikkel jól egyezik, akikkel barátkozni szokott és akit ő is szívesen látott. Voltak gyerekek az osztályból, mindenféle magánórákról, baráti társaságunkból. Vegyes banda, sokan a lányomon kívül mást nem is ismertek. És a legklasszabb, hogy mindenki ráért, mindenki el tudott jönni. Olyan buli volt, hogy kishíján én is táncra perdültem. Ez a játszóház nem a menő csúszdáiról híres, hanem a lelkes, leleményes animációról, mely igyekszik közös játékba bevonni minden gyereket. Végül is ez volna egy szülinap célja és nem inkább az, hogy eszeveszettül, egymással és az ünnepelttel párhuzamosan futkározzanak másfél órán át a meghívottak. 24 nagyobb gyerek volt jelen és még 5-6 kistesó, de a totyogókat leszámítva, mindenkit sikerült bevonni a mulatságba, látványosan jól érezték magukat a gyerkőcök. A szülőkkel pedig olyan jól eldumálgattuk azt a 3 órát, hogy csak úgy repült az idő. Nagyon szép képek és videók készültek, csodás emlék marad ez a nap számunkra. A nap végén megdicsértem az animátor lányokat, kifejtvén, hogy számomra hihetetlen, hogy egy ilyen nagy siserahadat ilyen ügyesen le tudtak foglalni. Mire ők azt felelték, hogy igazából nem volt nehéz dolguk, mert klassz banda és higgyem el, hogy sokszor fele ennyi gyerekkel nincs mit kezdjenek olyan tomboló természetűek.

Ezzel szemben tegnap tartottuk ugyanott az osztályszülinapot, 5 ünnepelttel, hasonló forgatókönyvvel. 1-2 gyerek hiányzott csak, amúgy részt vett az egész osztályközösség, kábé húszan. Ebből nagyjából fele volt az, akikkel az animátorok játszani tudtak, a többiek ezerfelé. Mind egykorúak, elvileg összeszokott társaság. Ez a zsúr is eltelt, finomak voltak a torták, dumálgattunk közben a szülő-társakkal, és mosolygósan tértek haza a gyerekek, mégis hangulatilag a nyomába sem ért az első bulinak.

Ez is megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy bizony tényleg nem kell éppen mindenkit meghívni a gyerek szülinapjára csak azért, hogy ne legyen belőle később harag. Már a hétévesek is pontosan tudják, hogy ki az, akivel egyeznek, akivel együtt tudnak játszani és nyilvánvaló, hogy ha suliban naphosszat nem szólnak ketten egymáshoz, akkor ezen egy ilyen alkalom sem fog változtatni, kár erőlködni. Attól még számomra sokszor lehet szimpatikus a gyerek szülője, egyáltalán nem személyes ügy az ilyesmi és főleg nem irányul az egész család felé. Most már olyan korba jutottak a gyerekeink, amikor nem egészséges dolog minden döntést helyettük meghozni. Ha megfelelő mennyiségű önállóságot kapnak, így például eldönthetik, hogy kivel szeretnének a szülinapjukon játszani, akkor a felmerülő helyzeteket sokszor már remekül meg tudják magukban is oldani. A mi pici apró, csak most született babáink. Elképesztő!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.