Kisti új szavai!!!

Ekkor:

Kéremszépen, neki már ilyenek is vannak s ez önmagában elképesztő hír. Új szavak… A szavak. Kisti-nyelven vannak, de egyértelműek és felismerhetőek. Ha van szótárad. A má-má-t két hónapos kora óta mondja. Először nyilván gügyögésből, majd azért, mert élvezte, hogy mondogat, és útközben valamikor az első életéve után átalakult bizony tudatos segélyhívó kifejezéssé. Ennek köszönhetően mámáááá vagyok most én, mámááá az apja s a mamája sőt bármelyik bizalomgerjesztő felnőtt megkapja ezt a kitüntetést ha szóba áll vele. De a legszebben mégis mintha nekem mondaná, legalábbis engedtessék meg az anyai szívemnek, hogy ezt komolyan el is higgyem. A minap délben húsz percet aludt, mert mostanság már csak egyszer űzi naponta ezt a számomra oly kedves, sőt életmentő tevékenységet, de azt is redukált üzemmódban. És amikor vissza akartam adni neki a cumit a szájába, hogy hátha-hátha, akkor nagy komolyan rámszólt utánozhatatlan és félreérthetetlen hangsúllyal, hogy há mámáááááá! vagyis hogy is képzelem ő már aludt eleget. Ez olyan jól esett, hogy menten kimenekítettem a kiságy fogságából és játszottunk egy nagyot.

A legjobb sztorik amúgy mindig abból születnek, hogy a gyereknek mi volt a legelső szava és sosem olyasmi hogy kifli, labda vagy autó. A gyerkőcök ebben a tekintetben is meglepik a szülőket. Kistinek például a lámpa tetszett mindig is, a konyhai, mert az szép sárga. Erre most már stabilan mindig azt mondja, hogy má. Kisti, hol a lámpa? A válasz mindig, hogy mutatja a plafonon és hozzáteszi, hogy . No de a második szavunk még ennél is viccesebb. A kicsi fiúnk ugyanis imádja a kávét. Megfőzni, megszaglászni, és ha engedném, akkor meg is inná… Reszketve próbálja mindig megszerezni a csészémet és nem tudom átverni azzal, hogy másnap mondjuk egy másik fajtával próbálok a fotelbe kucorodni. Közben azt ismételgeti, hogy tá.  A tá, az tehát a kávé.

El sem akarom képzelni, hogy ha mostanság napi fél órát alszik, délben, akkor egy shot kávé mit művelne vele. Onnan is fújhat amúgy a szél, hogy számunkra észrevétlenül (értsd: keserves éjszakázások nélkül) kibújt két felső szemfoga, így már 12 rizskásával büszkélkedünk és ez már jóval több mint a buli fele. Huh.

A legcsodálatosabb dologról még nem is szóltam. A tegnap déltájt épp ideiglenes végelgyengülésben ücsörögtem a kanapén, Kisti pedig mindenáron meg akarta szerezni a távirányítót a polcról. Mondom neki, hogy nem nézünk most tévét, de hozzon egy könyvet és elolvassuk. Bámult a nagy okos szemeivel. Még kétszer elismételtem neki ugyanezt, erre fogta magát, odament a könyvespolchoz, levette az állathangos könyvét, odacipelte hozzám, felmászott a kanapéra, befészkelte magát az ölembe úgy, ahogy ilyenkor szoktuk és negyed órán át beszélgettünk a háziállatokról. Megértette, amit mondtam!

Persze ha azt hajtogatom, bármilyen határozottan, hogy ne kapcsolja be a mosógépet, akkor annak semmi foganatja. Először megtanulta kinyitni az ajtaját, aztán már be is tudta csukni, később rájött, hogy milyen jó buli tekergetni a programkiválasztó gombot és onnan már nem kellett sokat törnie a fejét mire kibogozta, hogy a villogó fény melletti szürke gombot megnyomván kezdődik is a zakata. Most már ott tart, hogy a késleltetett indítást is beprogramozza. Volt, hogy egy órán át ment a 95 fokos mosás, üresen, mire rájöttem, hogy nem én kapcsoltam be a gépet. Igazság szerint egy négyfős családra már annyit kell mosni, hogy a zúgás része az életünknek. Volt olyan is, hogy a fa-kacsáját áztatta és az is megesett, hogy a kiflijét mosta ki. Közben tehetetlen vagyok, ezért egy életre megtanultam két dolgot: ne tedd a mosógépet a konyhába, mert onnan nem tudod kizárni a gyereket, és/vagy ha egy mód van rá, vegyél olyan gépet, amelyen van babazár. A vicces az, hogy Pocokkal félórákat bámultuk, ahogy mos a gép, és forognak a ruhák és de szépen zúg, de soha eszébe sem jutott a gombjaival bajlódni vagy az ajtót nyitogatni. Pedig 7 éve is ugyanez volt a mosógépünk. Persze ha Kistin múlik, akkor már nem sokáig…

Hát így állunk most, kalandosak a mindennapok. Akkor van béke, ha valaki mindig játszik vele és olyan ügyesen tud húzni és magyarázni, hogy most már az nagyon ritka, hogy ne értsük meg, amit szegényes szókincsével, de annál gazdagabb mimikájával “mondani” akar nekünk. Egy éves és lassan 4 hónapos, 13 kg-os és 80 cm-es totyogónk.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.