A rózsahimlő elleni védőoltásról

Arra gondoltam, hogy bemegyek a patikába, kijelentem, hogy szeretnék rózsahimlő ellen egy oltást, nyilván nincs készleten, de megrendelik nekem mint az oly sok fakultatív szurit, melyeket Kistinek megvettünk az elmúlt évben, és pár nap múlva már száguldozhatok is vele a családorvos rendelőjéhez. Onnan kezdve pedig csupán 3 hónapot kell várni, és feladhatjuk a gólyának megírt levelet. Történt ez tavaly novemberben. Az oltást ma kaptam meg. Hogy miért is kértem (volna) elsősorban, arról tegnap írtam

A patikáknál nem jártunk sikerrel. István végigjárta mindegyiket, a nagyobb láncokkal kezdve. Vagy azt mondták, hogy nem foglalkoznak ilyesmivel, vagy azt, hogy próbálja a szomszédban. Ahol biztattak, ott is feltételes móddal, hogy igyekeznek a raktáraktól rendelni, de sorban mindenhol a vége mégis fejcsóválás lett. A legjobb tanácsuk az volt, hogy kérjek a családorvostól oltást hiszen az ilyesmit ők intézik mostanság. Hát csak ennyi kellett az orvosunknak. Hogy mit képzelnek a patikusok, hogy még ezzel is ő foglalkozzon? Nem elég az a sok egyéb? Hát valóban, az ember nem lát bele a családorvosok mindennapjaiba. Csakhogy én közben tanácstalanul ácsorogtam és tényleg nem tudtam, hogy hova tovább. Létezik, hogy az ember lelkiismeretességből és elővigyázatosságból a saját pénzén ne tudjon ebben az országban egy rózsahimlő elleni oltást beszerezni? Az anyukás csoport sem tudott érdemben eligazítani, pedig a 3000, többnyire helyi tagja között tényleg mindenféle szaktudású ember van, és ritka az olyan ügy, amit közösen ne tudnánk kigöbölni.

Szerencsére Istvánnak eszébe jutott a magyarországi családorvosa. Amikor a nyáron Kistinek kellett a pneumococcus elleni oltás, akkor is ők segítettek rajtunk, mert Románia szintén csődöt mondott. Február elején éppen Szegeden jártunk, ezért elkezdtünk intézkedni. Azt mondták, hogy semmi akadálya, ők meg tudják rendelni, de előbb meg kell bizonyosodnunk róla, hogy valóban nem voltam még rózsahimlős ezért előbb végezzünk el egy antitest vizsgálatot. Ez már azért is abszurdnak tűnt, mert ha egyszer én mondom, hogy tuti nem voltam és ki akarom fizetni az oltást, saját felelősségre kérem, akkor nekik miért nem mindegy? Kicsit célegyenesben éreztük magunkat, ezért nem akartam ünneprontó lenni, elmentem a vérvételre a rendelőbe. Az ott úgy működik, hogy leveszik a mintát amit te elviszel valami vérközpontba (nem tudom, hogy miért nem direkt oda küldenek vérvételre…), azok pedig cirka két hét múlva megmondják az eredményt. Ebben csak az volt a lelombozó, hogy nem terveztünk annyi időt Szegeden tölteni pedig reménykedtem, hogy még ott megkaphatom az oltást is. Ráadásul amikor kiderült, hogy én nem rendelkezem semmiféle magyarországi egészségügyi biztosítással lévén, hogy nem dolgoztam még soha ott, elkezdtek keresgélni és telefonálgatni, és végül is senki nem tudta megmondani nekik, hogy ilyen esetben mennyi pénzt kell elkérniük az analízisre. Pedig tényleg jóindulatúak voltak és mindent megtettek, mégsem jutottunk előre nagyjából semennyit.

No ekkor elnézést kértünk mondván, hogy ha ez ilyen nagy macera és ennyire időigényes, akkor inkább hazajövünk, itthon vizsgáltatom meg a rubeóla antitesteket, és visszaküldöm az eredményt. Ettől óriási kő esett le a szívükről, örültek nagyon, hogy megszabadulnak az ügytől. Így jutottam el pár nap múlva a Bioclinicához, ahol 42 lejért már aznap délutánra kinyomtatták és lepecsételték azt, amit én eddig is hajtogattam: soha még csak nem is álltam olyan ember mellett, aki rózsahimlős lett volna. Ezzel az eredménnyel aztán István visszament Szegedre, a családorvosa kiállított egy receptet a nevére, melynek segítségével az első útba eső patika másnapra megrendelte a rubeóla elleni oltásomat, 11.000 Ft-ért. Hűtőládában hozta haza István nagy óvintézkedések közepette és végül így adta be nekem ma reggel a családorvosom. Kisti is most kapta meg a híres pneumococcus oltásának a negyedik és utolsó adagját.

A vicc az egészben, hogy ugyanezt a kombinált (rózsahimlő, mumpsz, kanyaró elleni) oltást adják a családorvosok a gyerekeinknek. Kapta Pocok is Kisti is egy évesen és ismét megkapják majd hét évesen, emlékeztetőnek. Csakhogy az “én időmben” ez még nem létezett. De nem is az a lényeg: az országban van oltás, csak épp felnőttek számára valami miatt hozzáférhetetlen. Nyilván az anyukáknak sem prioritás a beadatása, pedig ha a tegnapi videót megnézed, akkor tuti lesz mind gondolkodnod.

Nem is tudom, min csodálkozom… ez az az ország, ahol a kötelező oltásokból is rendszeresen hiány van és ezen már senki fenn sem akad. Ha én imitt-amott dühöngök, azzal csak magamnak teszek rosszat és nem is segítek az ügyön. Nem is tudom, hogy mitévők lennénk, ha nem volna ez a magyarországi összeköttetésünk. És nem tudom, hogy mitévők leszünk, amikor megszűnik, mert István más országban vállal munkát. A lényeg persze az, hogy ezennel kiszűrtük, így a harmadik terhesség előtt végre a himlő-okozta veszélyek nagy részét. Imádkozom, hogy más bajok is kíméljenek bennünket, és akkor tényleg újra átélhetjük a csupa nagybetűs CSODÁT.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.