Az első romániai füstmentes napról

Ekkor:

no smokingSok minden járt a fejemben, mert a mai nap besűrűsödött elég becsületesen, így először akkor jutott eszembe, hogy milyen híres dátumnál tartunk, amikor arra lettem figyelmes, hogy a bárok előtti teraszok csordultig vannak pöfékelő emberekkel. Az ajtókon mindenhol ott virított a kisebb-nagyobb áthúzott cigijel. Estefelé pedig, amikor már jó hidegre fordult az idő, a mindennapi söröcskéjük habja fölött kókadozó arccal néztek kifelé az ablakon a törzsvendégek. Kénytelenek voltak beérni a tiszta levegővel. Egyelőre működik a törvény, bár folyamatosan szabotálják és nyilván léteznek és/vagy létezni fognak kiskapuk, majd nagykapuk és vélhetően nem örülhetünk míg a világ. De egyelőre nagyon boldog a tüdőm, magam miatt és nagyon boldog a szívem, a gyerekeim miatt.

Szombaton a Laci csárdában ünnepeltünk ugye, és a bő két óra alatt (azért annyi, mert másfelet vártunk a kajára, amúgy rövidebbre szántam a látogatást épp a cigifüst tudatában) Kisti durván elkezdett köhögni és úgy megfüstölődtünk, hogy lefekvés előtt még mindenkinek mindenét kimostam és kiakasztottam száradni a teraszra. Őszintén sajnálom azokat a gyerkőcöket, akik mindennap ki vannak téve ennek a kegyetlen, egészségük elleni merényletes állapotnak. Szülőként felfogni nem tudom, hogy mire gondol az az anya/apa, aki otthon vagy a kocsiban, a magánterületén ahol ő dönt, a gyerekei orra alá füstöl. Hogy nem a kölykök érdekét tartja szem előtt, az egészen biztos. Persze sajnos ez is, mint oly sok minden családon belül, magánügy. De annak nagyon örvendek, hogy ugyanezek az emberek az én családom tüdejét már nem fogják feketíteni. Boldogságot okoz továbbá az is, hogy az ország több tízezer vendéglátós alkalmazottjának is civilizáltabb lesz ezentúl a munkakörülménye. Megérdemlik. Eddig eléggé el voltak ítélve.

Ti pedig, kedves cigizők, mérgezzétek magatokat és egymást halomra, kevésbé nem is érdekelhetne. De ha eddig nem volt bennetek annyi tisztelet, hogy minket, többieket kihagyjatok a buliból, most már végre, őszinte meglepetésemre, kötelez benneteket az állam erre. Íme történnek még igazán pozitív dolgok is maradi kis országunkban. Köszönöm!

u.i. Ünnepelni szerettem volna, de mivel nem járunk étterembe csak vészhelyzet esetén… ma megelégedtem az elméleti bizonyosság által nyújtott békesség érzésével. Jessssz.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.