Lehet, hogy elsőre s másodikra is hülye kérdésnek tűnik, de nekem mostanig fogalmam sem volt róla. Azt hittem, hogy pusztán attól búgó csiga a búgócsiga, hogy megpörgeted s forog s azt nevezzük búgásnak. Nekem ugyanis sosem volt ilyen szerkentyűm és azon kevés alkalmakkor, amikor mégis a kezembe került itt-ott vendégségben, nem sokat tanulmányoztam. Pedig mindig olyan aranyos dolognak tűnt.

Aztán egyik nap csak látom, hogy István csodálatos kézügyességgel elindítja azt a cuki micimackós csigabigát, amit Kisti kapott az angyaltól és az csak forog és forog és semmi sem tudja megállítani. Közben pedig egy kellemesen zúgó-búgó hangot hallat. No nekem akkor esett le, hogy ez egy igazi hangszer. Rá is álltam a dologra, és három napi kitartó gyakorlás után nekem is bejött a csuklómozdulat. Most már az én kezem alatt is addig pörög a csiga, míg Kisti le nem üti, vagyis két egész másodpercet, és közben szépen énekel. Nahát, hogy az ember harminc évesen is még újakat tanul…