Büszkeségünk: a legújabb magyar Oscar

Azt mondják mifelénk, hogy ez az első román Oscar. Ha-ha. Annyi komiszságot követnek el nap mint nap ellenünk, magyarok ellen Romániában, hogy ennek most meg sem kellene kottyannia, mégis égbekiáltónak érzem azt, hogy más tollaival ilyen szinten ékeskednek Bukarestben.

Azért nem szeretem a holokauszt-témájú filmeket, mert nagyon rossz érzés szembesülni a tehetetlenségtől visszatartott állapotban az emberi hatalom kegyetlenségével. Ott lebeg az emlékeztető: bármikor újra megtörténhet, volt hasonlóra példa azóta is a világtörténelemben. Közben mégis azt hiszem, hogy szükségesek ezek a filmek pont azért, amit pár napja a háborús borzalmakat leíró irodalmi művek kapcsán is megfogalmaztam: néha kell egy apró (vagy marhanagy) villámcsapás hogy felébredjünk és visszatérjünk a jó útra, arra amely bár nem tökéletes, de legalább nem vezet tömeges tragédiák felé.

Most már egészen biztosan meg fogjuk nézni a Saul fiát, hiszen nagyon szép perceket biztosított számomra akkor, amikor visszanéztem vagy ötször, hogyan kerül elő hétfőn hajnalban a film címe a borítékból. Hamarosan végre műsorra tűzi állítólag az Arta mozi. Lesni fogom. Ez filmtörténelem a legjavából, melyről nem akarok lemaradni. Hiszen nem láttam még ilyet életemben.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.