A múlt hétvégén néztük meg ezt a filmet Istvánnal a moziban. Dőlt a terem a nevetéstől. Biztos vagyok benne, hogy sok negatív kritikának álcázott értékrendi észosztást kaphatnék a véleményemért, de nekem ez a film tetszett. Nagyon sok az eredeti poén benne, olyan is akad, amelyik nem közönséges. Kategória szempontból nagyjából az Amerikai pite szintjére tenném, de talán még tizennyolckarikásabb annál is a Nagyfater. Ha megnézed, te is meggyőződhetsz, hogy a trailer még nem mutatott semmit. Azért is értékelem, mert a legtöbb mozifilm esetében a két és fél perces ízelítő magában foglalja az összes izgalmas és vicces jelenetet. A kisfilm most tényleg csak egy apró csemege az egész nagy tortából. Trágár és amerikai, és óriási szerencséje van Robert De Niro-val. Ő viszi a hátán az egész filmet és tartja magasan a lécet. Sokan kérdőjelezik meg, hogy miért is vállal ilyen “mélyre süllyesztő” őrületben szerepet. Mert megteheti, mert zseniálisan talál hozzá. És mert így már végképp minden generáció rajongását be fogja zsebelni.