Kisti már mostanig is mindig nagy örömét lelte abban, hogy másokat etessen. Ha a kekszét, kiflijét, krumpliját bele tudta gyömöszölni valamelyik szülő szájába, akkor attól nagy széles lett a mosolya. Ehhez képest ma odaadta az apjának a kezébe a kiflit és azt mondta: HÁMMM! Vagyis édesapa, edd meg. Ezt aztán többször is megismételte. Vagyis azok után, hogy el tud bennünket kalauzolni oda, ahová el akar jutni, most még azt is elmagyarázza, hogy együnk illetve, hogy ő már nem kéri a kaját, és ezt nem csak a csecsemős ledobálással tudja jelezni. Csodálatos élmények.