A nyári pécsi kalandozásainkról akad még egy-két említésre érdemes pillanat. Mini-sorozatot indítottam ezzel kapcsolatban azok számára, kik még nem jártak arra. El kell menni, szét kell nézni! Ha belegondolok, hogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa volt és milyen csodálatos és mennyi ott a látnivaló, megértem, hogy Vásárhelyt miért vágták ki idén a versenyből már a helyi szakaszban. Egy lapon sem lehet emlegetni sajnos. Minél hamarabb jönnek rá az emberek, annál jobb az esélyünk a fejlődésre, belátható időn belül.

Pécsett meglátogattunk jó pár múzeumot, a Zsolnay Kulturális Negyeden kívül is. Pocok a végén eléggé unta, Kistivel szerencsénk volt, mert őt csak tologattuk a babakocsiban, neki akkor ez még teljesen rendben volt. Láttunk Mecseki Bányászati Múzeumot a föld gyomrában (hideg van de nagyon vagány!),  Schaár Erzsébet utcáját (szerintem horrorisztikus és nem szép, és ne nézd meg), a Modern Magyar Képtárt, az Yvaral kiállítást (wow), az Amerigo Tot gyűjteményt (érdekes), a Reneszánsz Kőtárt, a Cella Septichora Látogatóközpontot (erről aligha tudnék méltó módon írni, egyszerűen látni kell, csodálatos élmény!) a Késő Római Temetőkápolnával és az Ókeresztény Mauzóleummal. Persze rengeteg mindent nem volt időnk végignézni, egy jó lajstromot ide kattintva találsz. A Csontváry kollekciót még biztosan belegyömöszöltük volna a másfél hétbe, de sajnos éppen akkor nem volt látogatható.

Most a számomra legkedvesebb látnivalóról, a Victor Vasarely Múzeumról írnék (ez még a Pocok tetszését is elnyerte). Ha a mértant és a szimmetriát annyira szereted, mint én, vagyis nagyonnagyon, akkor ez kihagyhatatlan program. Szerencsére állandó a kiállítás. Rengeteg elmésen egyszerű csodát láttunk a két emeletnyi mestermű között. Pár fotót megosztok itt, beszéljenek azok helyettem. Igen, ott vannak a ZEBRÁK is, és készítettünk róluk egy rakás fotót, csak épp mindegyik családi, olyat pedig nem tennék ide fel. Méltán híres, remekmű! Tudtad, hogy nem is festmény?