Méhes György – Szép szerelmek krónikája és Bizalmas jelentés egy fiatalemberről

szep szerelmek kronikajaA legutóbbi két irodalmi élményem. Még mindig a hatásuk alatt vagyok. Méhes Györgytől elolvastam már az összes, egymáshoz kapcsolódó, hasonló stílusú regényt: Emmi, Orsolya, Gina, Kolozsvári milliomosok, Egyetlenem és most ez a kettő. Kár, hogy vége.

Élvezem a hangulatot, melyet maguk köré árasztanak, nagyon szeretem a helyszíneket és jók a szereplők is. Mindegyik történet valóban mesélésre érdemes.

A mai felgyorsult, értékevesztett világban talán már azt sem tudjuk, hogy milyen az igazán szép szerelem, mit jelent udvarolni és udvaroltatni és hogy milyen az, amikor az örökké valóban örökkön-örökké. Nem mondhatom, hogy irigykedve olvastam ezeket a sorokat, történeteket. Inkább arra szolgáltak, hogy kicsit erőt és bátorítást merítsek belőlük. Pozitív és mindenképpen követendő példát állít velük a mindenkori (és még ki tudja, hogy milyen korok azok…) emberek elé erkölcsi normákból és kicsit biztosít is afelől, hogy aki betartja a játékszabályokat, arra igenis vár a megfelelő jutalom. Ha szereted a történelmi regényeket és a családi történeteket, szívből ajánlom Méhes György könyveit. Az összest.

Ez a kettő most azért is volt különleges, mert mindenhonnan azt hallja az ember, hogy talán már bizalmas jelentés egy fiatalemberrőlcsak egy jó hosszú gyufaszál hiányzik, és kitörhet egy újabb világégés. Könnyű nagy szavakkal dobálózni, könnyű a másikba belekötni és könnyű emberéleteket semmibe venni. Lemondtam a híradóról, mert minden főhír valamely robbantásról szól, melyben ártatlan emberek vesztik életüket. Valahol távol tőlünk, ott a térképen, többen vagy kevesebben… el sem éri a hír az ingerküszöbünket. Nem ismerjük őket és mindennapossá váltak az ilyen jelentések. A szemünk sem rebben. Persze nincs ez rendben így, de hát “úgysem tehetünk ellene semmit”. Mindenkinek el kellene olvasnia mostanság egy-egy háborús regényt, mely lehetőleg minél kendőzetlenebb formában szembesít a bombák pusztításának utóéletével. Hogy rázzon a hideg rendesen, mikor azt olvasod, hogy felrobbant fél Kolozsvár, kisgyerekek haltak meg. Igen, Kolozsvár. Itt a szomszédban. Vagy Székelyudvarhely… menekülni kellett egy három hónapos kisbabával, mindent hátrahagyva, halálfélelemtől űzve, árkon át és bokron át, mert hirtelen betört az ellenség.

Minden város valakinek a szomszédja és minden ötéves valakinek a gyereke. Ha ezt végre felfogná a világ, akkor talán ésszerűbbé válna a béke. Sőt, nem is törekednénk egyébre.

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.