A szülőknek. Felbuzdulván a szüreti bál mindenkori sikerességén, idén premierben farsangi bált is rendeznek. Én a farsangot valami miatt sosem szerettem. Beöltözni is utálok. Szóval ha Istvánnak pont most dolgoznia kellett volna, akkor ártatlan szemekkel megvonogattam volna a vállam és közöltem volna, hogy hát ez van, mi sosem jutunk el sehova. Aztán titokban jártam volna egy indián-eső-örömtáncot. DE a társaság nagyon jó, a kezdeményezés egyedülálló és dicséretes, a zene elég retró ahhoz, hogy önfeledten lehessen rá ropni, szóval szívesen megyünk, ez az igazság. Csak a jelmez-gond ne volna. Párnak akarunk mindenképp öltözni mint Poirot és Miss Lemon például. Olyan ruha kell, amiben kényelmesen lehet táncolni egész éjjel és amit itthon össze lehet dobni. Nem baj, ha minimalista és egyszerű, de ötletes kell legyen. Szűk hetem van előrukkolni vele, segíts!