Pocokkal betértünk abba a Timkóba (helyi pékséglánc), amelyikbe mindig Édesmamával járnak kenyérért. A kedves eladó néni ott már jól ismeri a kis csapatot, ha Mama mákost vesz, csak úgy, magában, azonnal tudja, hogy az unokához igyekszik. Most is érdeklődött a család felől, Pocokkal jól eltereferéltek mit sem törődve a mögöttünk tornyosuló sorról. Kifele jövet megjegyeztem, hogy nahát, Pocok, milyen jól emlékszik rád a Timkósnéni. 

• Hát persze, Anya, hiszen mi már találkoztunk.
• De tudod, a Timkósnéni sok-sok embert lát nap mint nap.
• Igaz, de úgy látszik, engem nem lehet elfelejteni.