Az elveszett félvirsli története

Ekkor:

Tegnapelőtt nekiálltunk Pocokkal megsütni a szokásos karácsonyi aprósüteményeinket. Igazság szerint hazudnék, ha azt mondanám, hogy Kisti nem vette ki a részét a műveletből, míg mi serítettünk és szaggattunk, addig ő percenként átállította a sütő hőfokát csak hogy biztosan legyen ropogós az eredmény.

Mivel még mindig foglalt volt az asztal, de már mindenkinek korgott a gyomra, gyorsan főztem pár virslit, kiporcióztam tányérokra mustárral és kenyérrel és a család markába nyomtam, hogy most nappalis piknik-vacsi lesz, juhé. Persze Kisti azonnal lecsapott a zsákmányra, hol innen, hol onnan nyúlt le egy-egy virslit. Furcsa, hogy nem kóstolta meg, szerintem nem tetszett neki, hogy olyan ragacsosak voltak, de azért csodásan lejátszadozott velük. Olyannyira, hogy egy félnek végképp nyoma veszett. Egyszer csak megvolt, aztán már nem, pedig közben el sem moccant mellőlem az ifjú Merlin. Leejtette, eldobta, valószínűleg nem lenyelte… a tegnap takarítottunk mégsem került elő. Most majd a szagra hagyatkozunk s pár héten belül csak meglesz. Ezek után a kenyérsütőgépem keverőlapátja tekintetében teljesen elveszítettem a reményt. Azt ugyanis sajnos orr után valószínűleg nem fogom tudni azonosítani.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.