Tudnak ám ezek a gyerekek ajándékozni. Pocok anno a születésnapomon tette meg az első lépteit, Kisti pedig éppen ma, Mikulás estéjén. Ezeket a dátumokat sosem fogjuk elfelejteni. Már napok óta stabilan áll a baba, áll. Aztán ma a Mamája és a Keresztmamája olyan szépen hívogatták, hogy elindult feléjük. Egyszer csak egy fél lépéssel, majd egy egésszel, végül három-néggyel. A vége mindig az ölbezuhanás, de ha ezt így folytatjuk, a jövő heti szülinapra a torta elejébe fog totyogni.

Istenem, micsoda ajándék. Köszönjük! Nagyon köszönjük!

u.i. Két videó készült a első léptekről az Öcsém jóvoltából. Végül mindkettőt alaposan editálni kellett ahhoz, hogy büszkélkedhessünk velük. Igazság szerint mindkettő, a maga módján simán kiérdemelné az ultimate fail compilation-ra való benevezési jogot. Nem, nem fogom megmutatni neked őket, de holnap elmesélem, hogy melyik miért volt olyan családiasan gáz. Zsebkendőket előkészíteni!