Megtanultuk a hogy csinál a kutyust. Segített, hogy Mamáéknál jól megijesztette a két kópé kutya az udvaron… Minden esetre most szorgosan mondogatja, hogy há…hmmmm. Ez volna a hám-hám. A berregés is megy, de sosem kocsi-vonzatban, hanem csak úgy, unalomból. Ezért úgy döntöttünk, hogy már éppen elég idős ahhoz, hogy nekifogjon autókázni s így egyre többször játszottunk kiskocsikat a keze alá. El is jutottunk oda, hogy szépen tologatja már mászás közben maga előtt, sőt a falon is sifitel velük. Ó a meszelés mennyire múltidő. A legmulatságosabb új tudomány mégiscsak a tánci-tánci. Amint meghallja a zenét, azonnal két lábra áll (egyelőre még kapaszkodó üzemmódban) és elkezdi mozgatni a popsiját s áll egyik lábáról a másikra. Ropja, kéremszépen. És most már háromésfél a fogainak a száma is. A táj-táj pár hete működik. Nem csak úgy levegőben kapálózós változatban, hanem komoly ujjhajlítósban. Mama megtanította meg rá míg mi moziban voltunk, mert megunta, hogy ez a gyerek még ezt sem tudja (ide kívánkozik, hogy én is próbáltam csomószor, de rám nem hallgatott, mindegy). Most aztán integet mindig, leginkább ha nem kér többet az ebédből. Pá-pá kaja.

Két hét híján egy esztendős!