Kistinek szerencsére egy év alatt mindössze háromszor volt igazán rondán piros a popsija. Először pár hetesen, amikor azt a tippet kaptam, hogy az addig bársonyosan rózsaszín, Sudocrem illatú fenekét kenjen inkább kókuszolajjal, mert csodásan ápolja az is, de természetesebb mint a krémek. Összefutott a Raffaello-rajongó nyál a számban valahányszor bezsíroztam Kisti popsiját, csakhogy akkortájt még a napi 7-8 kaki-adagnál tartottunk, melyek ellen a kókusz sajnos semmilyen védelmet nem nyújtott. Fél hét múltán már véresen sebesen vörös volt az egész pelusnyom, én pedig vertem a fejem a falba, hogy mi a manónak nem hallgatok magamra. Persze egy újszülöttes házban van mindenféle: ha nem vesszük meg, akkor adják a szülészeten, hozzák mások ajándékba, vagy adja az emag ajándékba kizárólag törzsvásárlóknak… szóval kentem és mostam mindenfélével szegénykém ülepét (a Bepanten semmire sem jó, a Sudocrem csak megelőzésre…), de a csecsemőknél is érvényes, hogy helyrehozni a bajt jóval nehezebb mint megcsinálni.

Ekkor jutott eszembe a hűtőben lapuló Neogranormon kenőcs, melyet még István hozott Magyarországról azért, hogy a Pocok imitt-amott lecsiszolódott mázát gyógyítgassuk a millió puszi kiegészítéseképpen. A Neogranormon kenőcs sebek hegesítésére jó, de amint kiderült, a pelenkakiütés esetén is prímán vizsgázik. Pár nap alatt mindent a régivé varázsolt. A kókuszolaj tehát felejtős. De kenőcs azóta is mindig van a hűtőben.

A nyáron kellett még egyszer használni és most, a napokban újra, mert Kistinek valami miatt nyakigfolyós, napi háromszor átöltöztetős hasmenése kerekedett, ami pillanatok alatt kimarta a bőrét is. Ronda volt és nagyon fájt. De három nap alatt rendbe jött megint a Neogranormonnal, akkor jutott eszembe, hogy még a témáról nem is írtam. Ebből amúgy nem is szabad sokat használni és semmiképp sem javasolt állandóan kenegetni vele a babák fenekét, mert ahhoz túl koncentrált az összetétele. A mindennapi peluscserére létezik egy krém változata, melyet most már kellemes állaga és finom illata miatt hónapok óta használunk (esténként, fürdetés után, mert a sima mezei tisztába tétel alkalmával örülök ha Őelmászóságára egyáltalán felkerül a pelus, nemhogy még kenegessem…). Végre egy olyan termék, amit nem csak megveszel, mert a tévében azt mondják s végül nagy csalódottan a kukába hajítasz, mert fabatkát sem ér (Bepanthen), hanem megveszed, mert a tévében azt mondják és nagy elégedetten tovább ajánlasz országnak-világnak, s amint kifogy belőle a család, rohansz a patikába, hogy egy percig se legyetek nélküle. Közben rászoktunk a babafürdetőjükre és a nedves-kendőjükre is. Ami jó az jó. Otthon egyelőre sajnos még nem kapható.