A gyermekvállalásról

Azt mondják, hogy a mai világban a gyermekvállalás az első számú elszegényedési faktor. Jó, azt én is érzem, hogy csóró egyetemistákként jobban éltünk Istvánnal mint most, két gyerekkel, legalábbis több jutott magunkra a nagy tortából. De azért ez a megfogalmazás mégiscsak túlságosan érzelemmentes. Egy családról nem lehet így beszélni. Nem is szabad. Akkor tessék csak számolni és nem vállalni gyerekeket. Aztán hadd lám a macska hogy fogja tudni kitölteni húsz év múlva az űrt. Persze könnyű engedni, hogy a karrier és a még több pénz forgataga magába szippantson. Ez most arról jutott eszembe, hogy kiderült, Kisti a legutolsó pillanatban fogant meg ahhoz, hogy egyáltalán legyen nekünk. Mire biztossá vált, hogy úton van, a cégnél, ahol dolgozom nagyon nagy és hirtelen jött változások következtek be, melyek annyira kellemetlenek voltak, bár a személyemet egyáltalán nem érintették, hogy végtelen boldogsággal töltött el a tény, hogy fél éven belül vehetem a kalapomat és elindulhatok a szülőszoba felé. Vissza se akartam nézni. Kiderült, hogy ha maradok, akkor mostanra minden bizonnyal nélkülözhetetlen pozícióba kerültem volna, melyet sokkal több pénzzel háláltak volna meg s amelyből ha már kapzsiságában vállalta az ember, akkor nyilván nem lehetett volna csak úgy kilépni két évre babázni. A két gyerekünk között így is majdnem hat év a korkülönbség. Most még a Nagy is nagyon gyermek, nem is olyan nyilvánvaló a szakadék, de amikor ő már líceumba fog járni a Kicsi meg még elemibe, akkor bizony már sok közös témájuk nem lesz sajnos. Ráadásul úgy érzem, hogy a családunk még nem teljes. Legalább még egy gyereknek érkeznie kell ahhoz, hogy közel álljak a gyerekkori nagycsaládos álmomhoz, melyben Istvánnal immár ketten osztozunk. Igen, világéletemben élveztem azt, hogy a suliban jól teljesítek, hogy nem esik nehezemre tanulni és szerettem a versenyek kihívásait. Jó volt látni, hogy ez is sikerül meg amaz is. De az életcélom soha nem a nagy karrier volt, hanem a meleg családi fészek jó sok gyerekkel majd még több unokával. Tudom, a mai világ által sugallt értékrendben ez szinte elképzelhetetlen. Én is szeretnék később kezdeni valamit a házon kívüli életemmel, de semmi esetre sem vágyom arra, hogy a szeretteimről való gondoskodás helyett a más szerekét húzva töltsem el a napjaim nagy részét. Erre is kitaláltam már hosszú távú tervet, nem félek. Ha a Jóisten, ahogy mostanig mindig éppen jókor beleszól az életünkbe, ezentúl is ad nekünk egészséget, akkor minden a legnagyobb rendben lesz.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.