Pocok és a kicsi Barbie

Hetek óta arról beszél, hogy az Auchanban látott kicsi Barbie-kat, vagy négyfélét, és menjünk el, nézzük meg, hogy mennyibe kerül, mert meg akarja venni a zsebpénzéből. Úgy alakult, hogy sokáig nem vitt arra az utunk. Közben az Apjával összeszámolták a hétvégén a malacpersely tartalmát és kiderült, hogy a Lányunk gazdagabb mint a szülei. Így aztán el is döntötte, hogy a szép summát menten elkölti, mégpedig a hőn áhított Aranyhaj-Legóra. Ekkor már muszáj volt megcéloznunk a fent említett hipermárket játéksorát, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy a Legó készlet igencsak megcsappant és amit mi keresünk, az nem kapható. No, nem baj, megnézzük máshol is, no de a Barbie-k – jut eszébe Pocoknak.

Megvoltak, ötféle változatban. Kiötöltük, hogy ha összeadja az egész aprópénzét is, akkor a Legó mellett belefér egy ilyen baba. A döntés, hogy melyik legyen az, viszonylag gördülékenyen ment, bár nyilván jól fogott volna az összes. Be se tettük végül a páva-barbit (?!) a szekérbe, Pocok a kezében tartotta, s bámulta még úgy három soron keresztül. Végül megszólalt nagy sóhajtva:

– Nem is tudom, hogy ezzel az apró Barbie-val hogy kellene játszanom, van nekem annyi másik… Anya, ugye nem érdemes megvenni?

– Nem igazán…

– Akkor visszaviszem a polcra, jó?

Az állam koppanására mindenki odafordult szerintem. Ilyet a tulajdon-lányomtól még soha nem láttam. Hogy neki ne kelljen egy játék? Az egy dolog, hogy a saját pénzéből fizette volna ki, és talán ez is segített a döntés meghozatalában, de mostanig semmi jelét nem mutatta annak, hogy értékelni tudja a pénzt, egyáltalán fel tudja fogni, hogy amit elköltünk, az nincs már. Lehet, hogy a zsebpénz-rendszerünknek van értelme, hogy kezd eredményt produkálni? A büszkeségtől minden esetre legszívesebben össze-vissza szorongattam volna a Lányomat, aki hat és fél évesen ilyen felnőttes döntést volt képes hozni. Azért valljuk be, amit egyszer beleteszünk a kosarunkba, nemigen kerül ki onnan csak azért, mert meggondoljuk magunkat.

Végül az Aranyhaj Legót sehol sem találtuk meg a városban, ezért megrendeltük online. Két napot kellett rá várni. Kegyetlen volt szó szerint negyedóránként hallgatni a mély sóhajt, hogy óóóó vajon a futár bácsi merre jár éppen a legómmal? Szerdán érkezett, másfél órát szereltük ketten, de most már csodálatos. Annyi nagyon vagány Legót gyártanak manapság, hogy a felnőttek számára is élmény összerakni őket. Csak épp bírjuk fizetéssel. Miért van az, hogy a Legók soha sehol nem szuper-akciósak. Az 5% kedvezmény már nagyon jó ajánlatnak számít… persze így is hoz az Angyal mindig egyet, szülinap, névnap dettó, néha összegyűl ugye a zsebpénz… és hát lassan (5 év múlva…) Kisti is odanő, hogy játszhat ilyesmivel s akkor x2… Így jutnak a szülők is szórakozáshoz. 🙂

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.