Kisti és a kukucsi

Van egy nagyon puha bordó plédünk, melyet többnyire kéznél tartunk a nappaliban, mert mindig akad valaki, aki be akarna vackolódni a kanapén. Kistit ezzel szoktam fentről legyezni, és számára úgy látszik, hogy nem is létezik kellemesebb móka. A vége mindig nagy kukucsi-játék, melytől az egész világ ropogós kacagásban tör ki. 

Hétfőn üldögéltem a kanapén, amikor Kisti odahúzta hozzám a nagy plédet és letette a csücskét az ölembe. Hümeee! Játszunk kukucsist? Hümeeee! Kukucsi!!! Ez ment vagy ötször, akkor letettem magam mellé a plédet. Kisti odaaraszolt és ismét visszahúzta az ölembe. Játszani akart és ezt világosan közölte is. Talán ez volt az első olyan alkalom, hogy tudatosan elmondta, amit akart. Ki akartam próbálni, hogy nem véletlenül sikerült-e a dolog, de ahányszor abbahagytam a játékot, Kisti mindig újra akarta folytatni és hozta a plédet. Ezek a csodás apróságok!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.