Mary Elisabeth Frye – Vigasztaló vers

Ne jöjj sírva síromig,

nem fekszem itt, nem alszom itt.

Ezer fúvó szélben lakom.

Gyémánt vagyok fénylő havon.

Érő kalászon nyári napfény.

Szelíd esőcske őszi estén.

Ott vagyok a reggeli csendben.

A könnyed napi sietségben.

Fejed fölött körző madár.

Csillagfény sötét éjszakán.

Nyíló virág szirma vagyok.

Néha csendben nálad lakom.

A daloló madár vagyok.

A minden neked kedves dolog…

Síromnál sírva meg ne állj!

Nem vagyok ott, nincs halál.