Mary Elisabeth Frye – Vigasztaló vers
Ne jöjj sírva síromig,
nem fekszem itt, nem alszom itt.
Ezer fúvó szélben lakom.
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Ott vagyok a reggeli csendben.
A könnyed napi sietségben.
Fejed fölött körző madár.
Csillagfény sötét éjszakán.
Nyíló virág szirma vagyok.
Néha csendben nálad lakom.
A daloló madár vagyok.
A minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj!
Nem vagyok ott, nincs halál.
