Ez a dal jutott eszembe, amikor Pocokkal reggel szaglásztuk a levegőt. Hetek óta kacsintgatjuk, hogy most már közel van a hó, benne az illata a szélben. Ő még nem tudja, amit én sajnos már régen (de nem akarom elfogadni!!!), hogy idehaza egyre kevesebb az esély még az igazi januári télben is a fehér tájra. Úgy látom az egész család jobban szereti a hógolyózást mint a negyven fokot árnyékban. Talán északi népek leszármazottjai vagyunk mégis? Ha egyszer költözni kellene, minden esetre szívesebben mennék olyan országba, ahol van esély a heteken át délcegen ügyeletes hóemberre.
Cserháti Zsuzsa – Kicsi gyere velem rózsát szedni
Kicsi, gyere velem rózsát szedni,
Amíg el nem megy a nyár.
Addig kell az ilyet elvégezni,
Míg virul a határ.
Kicsi, gyere fel a hegy csúcsára,
Arra repül a madár.
Addig szeretnék a csúcsig jutni,
Míg van napsugár.
Távolból jön a felhő, meglátod, utolér.
Fehérre festi a zöld mezőt hóval a téli szél.
Ez a világ sora, nincs mit tenni,
Elfordítom a fejem.
Kicsi, gyere velem csókot csenni,
Míg van szerelem.
Megy az idő, ugye nincs mit tenni,
Elfordítom a fejem.
Kicsi, gyere velem csókot csenni,
Most kell szerelem.
Távolból jön a felhő, meglátod, utolér.
Fehérre festi a zöld mezőt hóval a téli szél.
Ez a világ sora, nincs mit tenni,
Elfordítom a fejem.
Kicsi, gyere velem csókot csenni,
Míg van szerelem.
Kicsi, gyere velem csókot csenni,
Kicsi, gyere velem csókot csenni,
Most kell szerelem.
Annyira zavar engem is, hogy azt a kicsi hot talan-talan otthon elkapom, de inkabb nem. Ket eve nem lattam becsuletes havat… csak talan ketszer kicsi szalingozast. Most remelem Sanjay es Dani kedveert lesz igazi ho par napig decemberben. Sajnalom a kicsi fiamat, hogy nem lesz valoszinuleg meg az sok csodalatos elmenye, ami nekem van a teli havas jatekokrol, apukaval hoemberepitesrol. Milyen szuper volt, amikor delelott kimentem apummal a felmeteres hoba az udvarra es mire beertunk agyonfagyva (masodik par kesztyu is atazott addig) nagymamam mar friss sos stanglival fogadott, amit az unnepekre keszitett.
KedvelésKedvelés
Jaj, Réka, megkönnyeztem ezt a hozzászólásod. Mintha a régmúlt gyerekkorunk elfeledettnek hitt csodás élményeit varázsoltad volna elém, egy hógömbbe. Persze, élményt másképp is lehet a gyereknek szerezni, de ha meg akarjuk mutatni a mi világunkat, akkor minimum célba kell venni az Alpokat. Vagy Lappföldet. Az pedig ugye nincs mindig kéznél. Sanjaynak tuti nagy élmény lehet a hó, szívesen megnézném, hogy tetszik-e neki. 🙂 Emlékszem, hogy Pocok, amikor először látott szállingózást, nagyon nem szerette. Hullott az orrára a hó, nem értette, hogy mi a baj. Annyi idős lehetett, mint Dani most.
KedvelésKedvelés